Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
RENDHAGYÓ EPILÓGUS
öt építési szakaszon, tehát Ivano Frankovszkban is igazgatóságot állított fel. Képviselői mindhárom telepen jelen voltak. Az OLAJ-ÉS GÁZIPARI ÜZEMEKET ÉPÍTŐ MINISZTÉRIUM a szovjet fővállalkozói kötelezettségeknek volt a gazdája. Feladatainak ellátására ugyancsak moszkvai székhellyel Szojuzintergázsztroj néven alapított vállalatot. Igazgatóságai szintén jelen voltak az egyes szakaszokon, Ivano Frankovszkban is, képviselőik pedig a kompresszorállomásokon. A beruházó Szojuzintergázprom a fővállalkozó Szojuzintergázsztrojnál megrendelte a teljes rendszer komplett megvalósítását és kivitelezését, amely azután magánjogi szerződést kötött az egyes országok fővállalkozóival (esetünkben a Petrolber-Vegyépszerrel), amelyek azután saját erőikkel és saját eszközeikkel kulcsrakészen építették meg szakaszukat. A szovjet fővállalkozó feladatát képezte azon munkák elvégeztetése is, amelyeket felkészültség hiányában, vagy más okok miatt a vállalkozásban résztvevő ország nem tudott felvállalni. Erre csak kivételes esetben, gyakorlatilag csak a gázvezeték vonali része egy-egy szakaszának esetében kerülhetett sor. A szovjet főmegrendelő és fővállalkozó az építési területekre kihelyezett, valamint az ivano frankovszki igazgatóságoktól, ritkább esetben a moszkvai központból helyszínre küldött szakembereivel, rendszeresen ellenőrizte a munkák minőségét és a terveknek megfelelő kivitelezését. A szovjet KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM kötelezettségébe tartozott a nyugati importból konvertibilis valutáért megvásárolható anyagok beszerzése. Ezt a munkát szakosított külkereskedelmi vállalatai az egyes országok megbízása és felhatalmazása alapján, annak terhére végezte el. Ennek következtében az ily módon beszerzett gépeket és anyagokat a kompresszorállomások kiszolgálása céljából épített vasúti kirakodó állomásokon vehették át a megbízók. Magyarország kötelezettségeinek teljesítését a magyar KORMÁNYBIZOTTSÁG koordinálta és irányította. Vezetője miniszterelnök helyettes volt, tagjai minisztériumok és más országos szintű intézmények miniszterhelyettesei, vagy e szintnek megfelelő vezetők voltak. Budapesten tartott üléseit szükség szerint - általában évente kétszer - hívták össze, figyelembe véve a Kormányközi Bizottság üléseinek időpontját is. A magyar Kormánybizottság keretén belül operatív bizottság is működött, amelynek feladata a váratlanul felmerült, halaszthatatlan problémák megoldása volt.
