Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
A MUNKA BEFEJEZÉSE, A LEVONULÁS
egyszerű emberek elismerő véleménye a magyarok munkájáról. Volt lehetőségük a magyarok által végzett munka minőségét összehasonlítani a keletnémetek, csehszlovákok, lengyelek által végzett munka minőségével, hisz utánunk ugyanazokon a helyeken ők építettek hasonló létesítményeket. Elmondható tehát, hogy a magyarok emelt fővel, büszkén távozhattak az orenburgi gázvezeték ötödik szakaszáról. A hazainduló állomány nagyobb része már várta a végleges hazautazást és megkönnyebbülve intett búcsút Guszjátyinnak, Bogorodcsáninak, Husztnak és a Létesítményi Főigazgatóságnak helyet adó Ivano-Frankovszknak. Elsősorban azok várták a mielőbbi hazautazást, akik mind az öt éven keresztül folyamatosan ott dolgoztak. Az emberek magatartása az öt év alatt fokozatosan változott. Kezdetben mindenki arra törekedett, hogy mielőbb kikerülhessen az építésre. A fe-gyelmezés leghatásosabb eszköze kezdetben a hazaküldés kilátásba he-lyezése volt. Két-három éves kinn tartózkodás után már senkit sem lehetett azzal fenyegetni, hogy ha gond lesz vele hazaküldjük. Az utolsó év viszont már a hazavágyás hangulatában telt el. A felvonulási létesítmények sorsa Az már a kezdet kezdetén egyértelművé vált, hogy az ipari bázisokon és másutt megépített ideiglenesnek titulált raktár, műhely és egyéb célokat szolgáló épületek nem kerülnek lebontásra. így is történt. Még azok is érintetlenek maradtak, amelyek mezőgazdasági müvelés alá tartozó területeket foglaltak el, függetlenül attól, hogy a müvelés alóli kivonást is csak ideiglenes jelleggel adták meg az építés kezdetén. Ezek egy része később a gázvezetéket üzemeltető vállalat tulajdonaként üzemviteli célokat szolgált, gondolom jelenleg is és a jövőben is. Találhatók olyanok is, amelyeket mezőgazdasági szövetkezetek kaptak meg, és a legkülönbözőbb célokra használtak fel. Az ideiglenes lakótelepek és létesítményeik, amelyek állaga öt év használat után is mondhatni kifogástalan maradt, nyilvánvalóan nem kerültek lebontásra. Azokat tőlünk közvetlen a gázvezetéket beruházó szovjet szervek helyi kirendeltségei vettek át. Ezeket előbb vagy utóbb tovább adták a helyi városi vagy járási tanácsoknak.
