Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
A MUNKA BEFEJEZÉSE, A LEVONULÁS
A Magyarországról származó berendezésekhez szükséges tartalék alkatrészeket természetesen a magyar gyártóktól kellett beszerezni és a helyszínre szállítani. Különösebb fennakadás ezek beszerzésénél és átadásánál ugyan nem volt, de néhány dolog leszállítására már csak a levonulás után utólag kerülhetett sor. A legnagyobb gondot a szovjet gyártmányú berendezésekhez szükséges tartalék alkatrészek beszerzése okozta. Azokat, mint ahogy magukat a berendezéseket is, a két ország között meglévő árucsere forgalom keretén belül, az azokban szereplő kontingensek terhére lehetett beszerezni. A korábban megkötött egyezményekben sem a berendezések, sem az üzemeltetéshez szükséges alkatrészek nem szerepeltek az orenburgi igények. Ennek egyenes következménye lett az, hogy a beszerzés a magyar gazdaság részére rendelt anyagok mennyiségéből került levonásra. Ez esetenként veszélyeztethette a magyar gazdaság működését. Mivel ezek az anyagok a szovjet tervekben sem szerepeltek, még inkább megnehezítették a beszerzést. Ezért azután ez a feladat már gyakorlatilag a szovjet üzemeltető vállalatra hárult, természetesen a magyar fél finanszírozása mellett. A végleges levonulás Az eddigiekből kiderült, hogy a levonulás - mint ahogy a felvonulás is - a három telepről (kompresszor állomásokról) folyamatosan történt. Ennek ellenére mind a három helyen, a szovjetek kérésére kijelöltünk egy-egy napot, amikor ünnepélyes körülmények között elbúcsúztatták a magyar építőket. Ez az akkori ottani szokásos forgatókönyvek szerint történt, eléggé formálisan és lényegesen kisebb felhajtással, kisebb publikum előtt, mint az érkezés alkalmával. A szovjet párt és gazdasági vezetők részéről elhangzott beszédek felszólalások, zömében politikai töltetűek voltak. Egyben azonban vitathatatlan őszinteséggel fogalmaztak és mondtak véleményt. Ez pedig a magyar építők által végzett építési és szerelési munka minőségére vonatkozott. Nekem a levonulást követő közel huszonöt év során volt lehetőségem - gyakran évente többször is - meglátogatni a gázvezeték egyes létesítményeit. Szinte minden alkalommal tapasztalható volt vezető beosztású és
