Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
A MUNKA BEFEJEZÉSE, A LEVONULÁS
ködésbe belerángassák a magyarokat - instruált bennünket az államtitkár. Ezek után a képlet világossá és érthetővé vált előttünk. Fel kellett gyorsítani, és látványossá kellett tenni a levonulást. Ennek a magatartásnak mi lett a következménye, az a későbbiekből kiderül. A garanciális kötelezettségek teljesítése Magától értetődő, hogy a magyar fél által elvégzett mindennemű építési és szerelési munka után garanciális kötelezettséget kellett vállalni, amelynek feltételeit az egyezmények részletesen tartalmazták. A munkában résztvevő vállalatok a magyar fővállalkozó, vagyis a VEGYÉPSZER felé viseltek garanciát az általuk elvégzett munka után. Hogy a szovjet fél felé irányuló garanciális kötelezettségeinknek minél kisebb létszámmal tudjunk eleget tenni, átgondoltuk a szóba jöhető elképzeléseket és a következő megoldást választottuk. Nem tartottuk optimális megoldásnak, ha minden vállalat a garanciális kötelezettség teljesítése céljából a szükséges ideig a helyszínen tart egy bizonyos kapacitást. A feladat elvégzése érdekében a VEGYÉPSZER hozott létre egy komplex brigádot, amelyet alkalmassá és univerzálissá kellett tenni a különböző szakterületekhez tartozó garanciális munkák elvégzésére. A Vegyépszer a kivitelezést elvégző vállalat terhére végezte el a szükségessé vált garanciális munkát Utólag úgy tűnt, hogy a garanciális kötelezettség teljesítése érdekében kellő körültekintéssel tett lépések ugyan szükségszerűek, de szerencsére feleslegesek voltak, hisz a garanciális időn belül érdeminek minősíthető munka igénye nem merült fel. Garanciális kötelezettségeink részét képezte a gázvezeték és hozzá tartozó polgári létesítmények kétévi üzemeltetéséhez szükséges anyagok és tartalék alkatrészek leszállítása és beraktározása. A nyugati importból származó berendezések szállítására vonatkozó szerződések megkötésénél szükséges tartalék alkatrészek megrendelésére is sor került. Ezek leszállításra kerültek, feladatunk mindössze arra szorítkozott, hogy azokat a vasútállomásról beszállítsuk a kompresszorállomásokon már korábban megépült import anyagok raktárába. A raktáron belüli elhelyezést és rendszerezést már döntően az üzemeltető személyi állománya végezte.
