Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

Összegezve, amióta itt vagyok, nagyon jól éreztem és érzem magam. Nagyon hálás vagyok Varga Zsófiának, hogy idehívott. Azóta igazgatóváltás történt az iskolában Balogh András most az igazgató, akivel szintén nagyon jó a kapcsolatom. A korábbiakhoz képest annyi változás történt, hogy 1994 elejétől 1998. január 1-jéig MOL nyugdíjasként csináltam ezt, de most vállalakozóként dolgozom. Ez is jó megoldás számomra, mert elsősorban így élő kapcsolatom maradt az iparral. Az, aki az életét itt élte le, természetesen csak akkor érzi jól magát, ha attól a területtől, ahol tevékeny éveket - több évtizedet - töltött, nem szakad el. - Van még egy kérdés, amit felkészülésemkor feljegyeztem. Ilyen a következő is. Amikor a fúrási tevékenység levált a cégtől és létrejött a Rotary Kft. 1990 közepén, milyen hatással volt ez a vállalat műszaki-gazdasági tevékenységére? Nem csak a fúrás, hanem a geofizika is önállósodott. A vállalatra nézve ez semmiféle megrázkódtatást nem okozott, mivel mi már hosszabb ideje foglalkoztunk azzal - ahogy már említettem -, hogy a vállalatot önelszámoló szervezetekre bontsuk szét. A leválasztásra végül nem a mi, hanem felsőbb szervek döntése alapján került sor. Jól emlékszem, akik végül a leválasztást levezényelték - a funkcionális szervezetek, mint például személyügy, munkaügy -, simán és zökkenőmentesen bonyolították le ezt az egyébként nem egyszerű akciót. - A gazdálkodástokra csak kihatott? Hozott, vagy vitt? Természetesen alkalmazkodtunk az új helyzethez és a gazdálkodást ennek megfelelően módosítottuk. - És meg tadott állni az új szervezet a talpán? Szerintem igen. Akkor, amikor ők már önálló életet kezdtek élni, a szakmai és pénzügyi szervezetek között természetesen voltak egyeztetések olyanokról, hogy mennyiért vállal a Rotary pl. egy mélyszivattyúcserét, vagy más kútmunkálatot. Ez természetes egy szolgáltató vállalattal történő megállapodás során. Ezekre külön apparátus állt rendelkezésre a Rotarynál is, és nálunk is. - Ha visszatekintesz arra a több, mint húsz esztendőre, amelyben vezetőként dolgoztál, mit tekintesz a legsikeresebb munkádnak? Legnagyobb eredményemnek - és ezt egyáltalán nem csak magamnak tulajdonítom - azt tartom, hogy részese voltam annak a munkának, amelynek hatására a zalai mezők élete legalább negyed évszázad-