Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Trombitás István

dal, vagy ismét idézve Gyulay Zoltánt: „egy emberöltővel" meghoszszabbodott. Ez objektíve a már tárgyalt CGyes olajhozam-növelő eljárásoknak köszönhető. Döntő szerepet viszont az összeszokott, jól felkészült, együtt dolgozó szakemberállomány játszott, amely ezt meg tudta valósítani és mindent megtett a termelés érdekében. A vállalat irányító apparátusában sikerült olyan együttműködést elérni, amelynek alapján reális tervek készültek és azok jól szervezett kivitelező, végrehajtó munkával valósultak meg. A vállalat mindezt önerőből csinálta. Úgy érzem, hogy ezen eredmények eléréséhez személy szerint én is hozzájárultam, mert a kinevezésemkor nagyon válságos volt a helyzet a vállalatnál. Csak utólag látom, hogy nagyon súlyos, felelős feladatokat vállaltam. Többeknek az volt a véleménye akkor, hogy eleve vesztett ügybe fogtam bele. Én nem tartottam annak, így első feladatomnak tekintettem, hogy legyünk tisztába a helyzettel és tudjuk meghatározni a kivezető út irányát. Ez a munkám 21 évig tartott akkor, amikor a megbízatásomkor Bese Vilmos vezérigazgatónak azt ígértem, hogy 4-5 évre vállalom ezt a beosztást. Nem vettem észre, hogy mennyire szaladt az idő, amit annak tulajdonítok, hogy rendkívül változatos volt az életem, mindig újabb feladatok adódtak, és ez állandóan elfoglalta, lekötötte az ember figyelmét. Eredményként könyvelem el azt is, hogy olyan vezetési stílust valósítottunk meg, amely nagyban hozzásegített ahhoz, hogy még jobb összhangban dolgozhattak egymással a vezetők, a munkatársak az ismertetett új rendszerben. Az a tény, hogy a vezetési rendszert az akkori körülmények között megújíthattuk, számomra sikerélményt jelent. Ennek folytatásaként a már említett vállalati stratégiai tervezést megvalósíthattuk, új szervezési formát alakíthattunk ki, - olyat, amely abban az időben alapjaiban tért el a megszokottól. Azt hiszem, hogy a 21 esztendő, amelyet ebben a munkában töltöttem munkatársaimmal együtt, a magyar olajipar hasznára vált, hozzájárult ahhoz, hogy Zalában - 1937-től számolva - több mint 60 esztendeje termelünk szénhidrogént.