Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)
Trombitás István
eredményesen működhessen. Nekünk például a szervezetről eltérő elképzeléseink voltak az akkor meglevőkhöz képest. Mint arról már beszéltünk, 1967-ben a DKFV-nél funkcionális irányítási rendszert alakítottak ki, tehát a területi szervezeteket szakmánként a központból irányították. Ez egy teljesen centralizált megoldás volt. Nekünk más volt a véleményünk. A stratégiánk abból indult ki, hogy miután a termelés a 60-as évek derekától folyamatosan és jelentősen csökkent (először Budafa és Lovászi mezőkben, majd a 60-as évek végétől Nagylengyelben is), a mi munkánk egyértelműen arra irányult, hogy eldöntsük, van-e lehetőség a termelés további fenntarttására, megtudjuk-e teremteni ennak a feltételeit, vagy tudomásul vesszük a megindult folyamat megállíthatatlanságát. A kapcsolódó feltételrendszert össze is állítottuk és megállapodtunk, hogy két változatot dolgozunk ki: egyiket, a növelt hatékonyságú kihozatal-növelő eljárás (EOR: Enhanced Oil Recovery) bevezetésére, a másikat, a fokozatos leépítésre. Szerencsére ekkor már az 1969-ben megkezdett nagyüzemi széndioxidos kísérletnek megmutatkoztak az eredményei a budafai FelsőLispe középső 2. sz. lencsében. így az alternatívák közül a C0 2-os EOR-eljárás bevezetését favorizáltuk és erre kezdtük meg a felkészülést. -Ez a többesszám, amit használsz milyen csapatot jelent? Szűkebb szakembercsoportot, szervezetet? Hogyan illeszkedett a vállalati hierarchiába? Természetesen csapatmunka volt. Ez egyrészt azt jelentette, hogy létrehoztunk egy általános és egy műszaki tanácskozó testületet az igazgató, illetve a műszaki helyettes mellett. Az igazgató melletti szervezetnek Igazgatói Műszaki Gazdasági Tanács volt a neve, a műszakié Műszaki Tanács. Ezek előre elkészített terv szerint, rendszeresen tartottak tanácskozásokat. Ezeken határozatok születtek a viták alapján, teljes összhangban. Természetesen a határozatok teljesítését rendszeresen ellenőriztük. Gyakorlatilag minden lényeges kérdést az említett tanácskozásokon megtárgyaltunk és az illetékes vezető (igazgató, műszaki-helyettes) ennek alapján hozta meg a döntését, mint felelős vezető, kijelölte a felelősöket és a határidőket.
