Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

Néhány esemény kronológiai sorrendben: A Rotary Fúrási Kft. első privatizációs kísérlete. 1990-91-ben a privatizáció az országban a kezdeti stádiumban volt. Egy - pl. fúró - vállalatnak előnyös volt a fő megrendelő tulajdoná­ban lenni, viszont sokak szemében „korszerű" gondolkodásra is val­lott - legalábbis részleges - privatizációval foglalkozni. Még mindkét fúróvállalat az OKGT tagvállalata volt, amikor kap­csolatfelvétel történt a Harken Energy Corporation Dallas Fort Worth és az OKGT - Rotary Fúrási Kft. között. A Rotary Kft. Harken részéről történő megvásárlása kapcsán láto­gatásokra, információk begyűjtésére került sor pl. 1991. júliusban. A Harken különösen sokra értékelte a magyar szakemberek tudását, szakértelmét. A bahreini munkában szántak szerepet a Rotarynak. A Rotary részéről nem javasolták a privatizálást, többre tartották a biztos hazai talajt a talpuk alatt és a megrendelés biztos bázisát, a MOL Rt.-t tulajdonosként. Maguk szempontjából bizonyára igazuk volt. A privatizációval kapcsolatban bizonytalanságok jelentek meg MOL Igazgatósági szinten is. Már a MOL 1991. október 24-25-i ülésén egy, a Rotary-val foglalkozó téma kapcsán felmerült kérdések a követ­kezők voltak: „Érdemes-e a MOL-nak fúróberendezés beszerzésével a privatizáció előtt fejleszteni a Rotary-t, vagy sem? Hiszen a privati­zációs bevételt úgy is elvonja az ÁVÜ!" „Ki fogja privatizálni a Rotaryt: a MOL, vagy az ÁVÜ?" A bizonytalanságok miatt a döntést az Igazgatóság elnapolta. A leg­közelebbi ülésen tárgyalták ismét a Rotary igényét a Diesel-elektro­mos fúróberendezésre. „E nélkül nem kapnak külföldi megrendelést" - szólt az indok. A beszerzés pénzügyi fedezetéül a MOL-munkák­ból származó többszáz millió Ft eredmény szolgált. Az Igazgatóság hozzájárult a beszerzéshez. Mivel az új berendezés éveken keresztül nem dolgozott külföldön, itthon viszont - „ha már egyszer megvan!?" - foglalkoztatták. Költségei - azaz a kutak ára - lényegesen magasab­bak voltak, mint a megrendelt munkához megfelelő, kisebb mélységka­pacitású - ezáltal olcsóbb - KV-berendezésé lett volna. Tehát a MOL kétszeresen is rosszul járt: nem jutott hozzá a Rotary-nál keletkezett eredményhez (osztalék), majd később a kutakért is többet fizetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom