Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

ismert a permanens szervezés, a külföldi konzulens cégek állandó kiszolgálásának igénye, stb. A „saját" dolgainkkal akkor tudtam volna a munkatársaimmal együtt - behatóbban foglalkozni, ha kevesebbet kellett volna az „egész", az egységesítési igények körül ugrálni. Más lett volna, ha a bányászat nem egy divízió, hanem, az eredményességével többet törődő rt, egy jogilag két szintű holdingban. Sajnos mindenhol „ha" és „volna". Azt, hogy a kutatás-termelés összevonása már a MOL létrejötte előtt is „vesszőparipám" volt, bizonyítja az 1987-88-ban az NKFV-nél lefolytatott Felügyelő Bizottsági vizsgálatról készített jelentés, ill. annak 43.sz. melléklete. Bár az integrálásra vonatkozó javaslatomat a F.B. egyik (olajmérnök!) tagja „az NKFV nagyhatalmi törekvése"ként minősítette, Rieb László vizsgálatra szükségesnek minősítette azt. Az OKGT-szintű vizsgálatok, bizottsági munkák azonban nem vezettek a megoldáshoz. Tulajdonképpen sokan tartottak a radikális változástól, de legfőképpen a kutatók a termelőktől. Ilyenné tette őket (minket) a gazdasági miliő, a szabályozási, finanszírozási rendszer. Amikor az megváltozott és a jelenlegi szisztéma lépett 92-ben életbe, azaz amióta a kutatást termelési költségként kell elszámolni, nyomban megváltozott a korábbi szemlélet, drasztikusan lecsökkent a fúrási igény. Bebizonyosodott, hogy reális volt az évekkel korábban jelzett, túlzottnak ítélt fúrási kapacitás. Az ezeket láttató kézirataimat ma is őrzöm, de nem tudom minek. Nem javította a kapcsolatokat a KV és NKFV között, amikor ugyancsak a 80-as években a fúrási tevékenység nyereségérdekeltté tételéről volt szó. Javasoltam, hogy a két fúróvállalat működési határát, szüntessük meg. Adjanak lehetőséget arra, hogy a dunántúliak a Tiszántúlon is dolgozhassanak és fordítva. Arra, hogy árban, minőségben, stb. versenyeztetés lehessen. Kutatás vonatkozásában nem fogadták el a javaslatomat. Ha ott nem megy, valósítsuk meg a feltárásnál, azaz a termelő kutaknál! - gondoltam. Ez sem aratott általános tetszést, de elindult egy folyamat és hála a KV-tól „elcsábított" Juhász Ferencnek és munkatársainak, a kialakított üzemi ellenőr-hálózatnak, sikerült a racionálisabb gazdálkodás irányába lépni. Persze voltak akiknek az említett és hasonló törekvések nem tetszettek, ragaszkodtak a kutató és termelő vállalat elkülönítéséhez, oly-