Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

den keresztül egymás mellé a két vállalat vezetőit havonta egyszer. Ezt azért tudom, mert mint korábban a KV kutatási osztályvezetője, 1991-től az NKFV földtani főosztályvezetője, nekem volt a feladatom szervezni, emlékeztetőt készíteni ezekről a találkozókról. Maga az a tény, hogy hatalmi szóval kellett a két vállalat vezetőit rendszeresen összehozni, jellemzi a két vállalat kapcsolatait. Nehéz volt egységes gazdasági szempontok szerint vizsgálni a vállalatokat. A kőolaj- és földgáz-kutató és feltáró fúrások mélyítésének, kiképezésének a finanszírozási módja sokat megmagyaráz. Pályafutásom ideje alatt három időszak különíthető el a finanszírozást illetően: az 1971 előtti, az 1971-92 közötti és az 1992 utáni. 1971-et megelőzően állami költésvetési keretből finanszírozták a KFH-n (Központi Földtani Hivatal) keresztül a kutatást, feltárást. Nem kommentálom ezt a „módszert", a húszas években alkalmazotthoz volt hasonló, vagy még annál is kifogásolhatóbb. Nyomasztó volt a helyzet, mert a KFHnak kellett (volna) ellenőrizni azokat, akik jobban értették ezt a szakmát. Aztán 1971-ben jött a 8/71-es NIM-KFH utasítás „A kutatás-feltárás egyes kérdéseinek rendezéséről". Ez szakmailag megalapozott, de gazdaságilag rossz rendelkezés volt, ugyanis a kutatást 4 fázisra osztotta, mindegyikhez egy-egy kutatási program, valamint a kivitelezés után zárójelentés készítését írta elő. A kutatási programot, illetve a zárójelentést jóvá kellett hagyatni a KFH-val, aztán mindezt végigcsinálni minden fázisban. Ez a munka szakmailag egy geológusnak tetszetős lett volna, de rendkívül sok aprólékos munkát, különösen hosszú időt igényelt. Betarthatatlan volt. Ha betartottuk volna, gyakorlatilag egyetlen új telepet sem lehetett volna termelésbe állítani, ugyanis ennek feltétele a részletező kutatás befejezése volt. Eddig viszont - szerencsére vagy sajnos? (itt az ellentmondás!) - nem jutott el a kutatás. A termelő Szánkra adott ki a KFH „részletesen megkutatott" nyilatkozatot, amit követően - feltáró fúrással - felfedeztük a Szánk-Ny mezőrészt. Általában a megkutatottsági nyilatkozat kiadásáig a termelősöket nem engedték szóhoz jutni. A sok fázis ellenére ez a finanszírozási rend már jobb volt az előzőnél, ugyanis némileg összekötötte a kutatást és a termelést: a pénzügyi alapok képzése, a kitermelt szénhidrogén mennyiségekkel arányosan történt. Nagyobb termelés - na-