Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

szándékkal bántam a kanizsai olajosokkal. Amikor tehettem a régen fennálló és mesterségesen szított ellentétet igyekeztem mérsékelni. Például Magyari Dánielt, - aki a Dunántúlra pályázott igazgatónak és ott nem volt „befutó" - átvittem igazgatónak Hajdúszoboszlóra. Amikor arról volt szó, hogy a GEOINFORM élére vezetőt kell kijelölni - Szolnokon a központ, Kanizsán kihelyezett egység - Csigó Jóskát javasoltam igazgatónak csak azért, hogy elkerüljem annak a látszatát is, hogy a szolnokiakat részesítem előnyben. Gondolom Ballá Kálmán azóta sem felejtette el ezt, és neheztel rám ezért, annál is inkább mert a pályázat után őt nevezték ki igazgatónak. Azonnal igent mondtam amikor megkérdezték, hogy a MOL-ba olvadt vállalatok üdülői, szállodái kezelését rábízhatják-e a Litter Nándor vezette -„munka nélkül maradt"- személyügyi csapatra, noha földrajzilag nem voltak optimális helyen. A kanizsaiakat támogattam akkor is amikor 92-ben az igazgatóság elé terjesztettem a Rotary Kft. korszerű, Diesel-elektromos fúróberendezés beszerzésére vonatkozó igényt, noha nem voltam meggyőződve annak indokoltságáról. (Sajnos, ezt a bekövetkező évek igazolták.) 1990-ben a KFV-től miután a Rotary-t leválasztották, bérkorrekciót kellett volna végrehajtani. Ez több javaslat ellenére elmaradt. A KFV, majd a MOL kanizsai Bányászati üzemének bérszínvonala az összes üzem közül a legmagasabb lett. Nem javasoltam ellene drasztikus intézkedéseket, noha igazságtalan volt a többi üzemmel szemben. Lehetne még példákat mondani arra, hogyan próbáltam a „Dunántúl - Alföld ellentéteket" - amely az igazi olajbányász szakemberek között nem volt meg! - tompítani. - Beszéltünk arról a helyzetről, amikor dr. Szabó György visszakerült a MOLhoz vezérigazgatóként, Te meg megváltál a MOL-tól. Ez hogyan zajlott le? 1994 nyarán bekövetkezett a kormányváltás. Ezt, és a konzekvenciáit tudomásul kellett venni akkor is, és 98-ban is. Az ország energiaigényének kétharmadát a szénhidrogének elégítik ki. Ilyen vonatkozásban ennek a rendelkezésreállása, ára és minden, ami ehhez kapcsolódik, az ország gazdasági életére jelentős kihatással van. Egy kormány gazdaságpolitikáját ez a tevékenység elősegítheti, vagy gátolhatja. Amíg mint résztulajdonosnak a lehetőségei engedik, a legfontosabb vezető pozícióba olyan embereket neveztet ki a kép-