Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Dr. Szalóki István

korábbi DKV véleménytől eltérően az egyszintű forma mellett foglaltak állást, többnyire kellő indoklás nélkül. Gondolom ennek az volt a részükről kimondatlan oka, hogy így - a mindennel foglalkozó igazgatóságban - könnyebben hozzájutnak a gazdaságilag eredményesebb bányászati pénzekhez és fejlesztéseikhez, melyek közül több olyan volt, amelyek gazdasági haszna közvetlenül nem volt kimutatható („stratégiai" beruházások, környezetvédelmi fejlesztések). Úgy gondolhatták, hogy miután a hazai bányászat - természeti függősége miatt - fokozatosan leépül, - ami marad, az a földolgozás és olajtermékkereskedelem. Szerepe ezáltal a MOL-on belül nőni fog, odáig viszont jó kihasználni a lehetőségeket. Természetesen a holdingon belül is hozzájutottak volna a „bányászati pénzek"-hez jó előterjesztésekkel, de az az út talán göröngyösebb lett volna. Az eltérő véleményeink ellenére Sebestyén Bélával ma is jó viszonyban vagyok. Visszatérve a DKV-NKFV közös javaslatra: Mi egy példányt ebből a közös DKV-NKFV anyagból természetesen az IKM-be küldéssel egyidejűleg eljuttattunk az OKGT vezérigazgatójához is. Telefonon felhívtam a vezérigazgató titkárát, Dóczi Andrást és közöltem vele a történteket. Az némi megdöbbenést váltott ki Bandiból, éreztem a hangján. Ő mindenkor lojális volt az OKGT ill. MOL-központ vezetőihez, így a nyolcvanas évektől napjainkig mindent és mindenkit „túlélt". A javaslatunk ismeretében rövidesen rendkívüli igazgató tanács ülést hívtak össze 1990. szeptember 12-re a javaslattal kapcsolatos kérdések és Rátosi Ernő egyéb, korábbi ellenvéleményének megtárgyalására. - Rátosi Ernőnek úgy tudom több konfliktusa volt a vezérigazgatóval. Neki egész más mentalitása volt. Ezen a szervezési kérdésen kívül a MINERALIMPEX megítélésével kapcsolatban is eltérő volt a véleménye. Az enyémhez hasonlóan, közelebb állt a véleménye dr. Tóth Józseféhez, aki a MINERALIMPEX vezérigazgatója volt, a cég sorsát illetően: az OKGT-nek be kellett volna fogadnia a szakmailag erős, tapasztalt - mondhatni „minden hájjal megkent" - kereskedelmi céget. Ez elsősorban Zsengellér makacssága miatt maradt el. O nem tolerálta az egyéb elképzeléseket, nem volt megfelelő kontaktusteremtő és kompromisszum készsége bizonyos dolgokban. Viszont mindig keresztül vitte, amit akart. Ha az első szavazás nem úgy sikerült pl. egy