Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

Időközben megjelent a könyv. Akkor felhívtam a vezető jogászt, megkérdeztem emlékszik-e arra, hogy én ezt az ajánlatot tettem. „Igen, emlékszem, de nem jelentkezett" - mondta. „Nem - válaszoltam -, mert időközben megjelent ez a könyv, amely olyan ocsmány és kimondottan az akkori politikai szituációt kihasználó iromány volt, hogy nem jelentkeztem, ugyanis én voltam az az illető." Bemutatkoztam és közöltem, hogy nem kívánok ebben a dologban részt venni. - Mit válaszolt erre? Egyrészt azt mondta, hogy megért engem, ö is úgy látja, hogy félrevezették őket és O is ki akart ebből szállni. Aztán az ügy lekerült a napirendről. Kiegészítésként: egy-két ember, Domboróczky Attila, a volt gazdasági helyettesem és Németh László - akiket név szerint is említettek ebben a könyvben - beperelték az írót. Erről ugyan az újságok semmit sem írtak. Ugyancsak érdekesség: egy kormánykörökbe bejáratos jogásztól megtudtam, hogy amikor ezt az ocsmányságot a TV-ben, újságokban korlátlanul terjesztették - az Antall-kormány - akkor még a Szovjetunió idejében, beleegyezett a Tengiz folytatásába. Visszatérve a mostani tárgyalásokhoz, Zsengellér István azonnal hazautazott Budapestre. Pár nap múlva én is visszajöttem. Az íróasztalomon egy levélmásolat várt. A levél Kapolyi Lászlónak, akkori miniszterünknek íródott, amelyben Zsengellér közli, hogy az OKGT nem kíván részt venni az urengoji, illetve az ennek kapcsán tervezett tengizi építésben. Ez kapóra jött a minisztériumban. Lévay Tamás főosztályvezetőnk, - aki a Vegyépszer Vállalatot favorizálta - rögtön javasolta, hogy kapjon a Vegyépszer megbízást a munkára. Akkor felvetették a pártközpontban, hogy az egész munka irányítását rám kellene bízni. Gondolkodtam rajta, közben hívatott Dérczy István, a Vegyépszer vezérigazgatója. Beszélgettünk, majd megkérdezte - vele is beszéltek -, hogy elvállalnám-e ezt a munkát. Mondtam, hogy csak bizonyos feltételekkel. Kértem, hogy a szervezet olyan legyen amivel én is egyetértek, a legfontosabb vezetői beosztásokba olyanok kerüljenek, akikkel én is egyetértek. Azt az önállóságot kértem, amit Orenburgban megkaptam. Dérczy válasza azt volt, hogy persze ide is el akarom vinni az