Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

széről egy Kovács nevű elnökhelyettes vezette a hivatalos tárgyalásokat, ahová beterjesztettük az előkészítés eredményét a 80%, illetve a 20%-ról. A tárgyalás több menetben folyt, mígnem oda jutottunk, hogy az anyagok aláírásra készen álltak. Marjai és Faluvégi viaskodása oda vezetett, hogy Faluvégi bedobta a törülközőt és azt mondta, csináljon Marjai Jamburggal azt, amit akar, leveszi a kezét róla. Új vezetőt kaptunk Kovács helyére, Bartha Ferencet, aki akkor miniszterhelyettesi rangban a Marjai titkárságot vezette. Különben az Antall-kormány idején a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aztán a privatizációt irányította, csinált sok mindent. A záró tárgyalások első napján az oroszok szó nélkül elfogadták a vezetéképítésre vonatkozó előterjesztésünket. Tengizről másnap tárgyaltunk. Amikor Kovács vezette a tárgyalásokat, jellemző volt, hogy O semmire nem mondott választ anélkül, hogy velünk meg ne konzultálta volna. Volt olyan eset, hogy hozzám, aki 5-6 hellyel távolabb ültem odajött és megkérdezte, hogy a felvetett dologgal kapcsolatban mi a véleményem. Ebben az a fontos, hogy a delegáció vezetője nem ad választ a szakértők megkérdezése nélkül. Bartha, aki igyekezett csillogtatni kevés orosz nyelvtudását, a kérdésekre az ő „ismeretei szerint" válaszolt. Másnap, amikor Tengizről folyt a vita, azt mondta: „Ha nem fogadják el az álláspontunkat a tengizi építéssel kapcsolatban, akkor nem vagyunk hajlandóak vezetéket építeni." Az oroszok abban a pillanatban ráharaptak, rendben van, akkor építsenek mindent Tengizben. így öt perc alatt összeomlott egy egész év előkészítő munkája. Minden protokoll ellenére odarohantam hozzá, hogy módosítsa az álláspontját. Nem tette meg. Zsengellér hazajött, én még maradtam. Este a követségen volt egy fogadás. Marjai egy másik ügyben szintén ott volt, minket is meghívtak oda. Marjaival ott volt a korábbi delegációvezető, Kovács is a Tervhivatalból. Ilyen alkalmakkor az volt a protokoll, hogy a legkisebb rangúaknak illik előbb odamenni, és a legnagyobb főnök jelenik meg legkésőbb. így én már az elején ott voltam. Meglepődtem, hogy jön a Kovács is. Mindjárt odajött érdeklődni, hogy zajlott a dolog. Elmondtam neki, nem akarta elhinni. Mindjárt ment Barthához, aztán együtt odajöt-