Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

Ahogy aztán később jobban megismertem, az ő modorában volt egy kis lezserség mindenkivel - főnökkel, beosztottal - szemben egyaránt. Amikor bementem, bemutatkoztam, leültetett, „Hallgatlak" mondta. Elmondtam, hogy behivattak, és ezt és ezt mondták. - És? - kérdezte. Mondom: Egyrészt mondták, hogy vegyem fel veled a kapcsolatot, te ezt már tudod, másrészt meg... - Ugye zavarban vagy? - mondta. - Hát, valahogy úgy van. - Köszönöm, hogy eljöttél. Maradjunk abban, hogyha nekem valamire szükségem lesz, majd felhívlak és kérdezlek, de én nem igénylek semmiféle tájékoztatást. Ezzel nagy kő esett le a szívemről, mert ezt a feladatot nem is tudtam volna teljesíteni. Azzal tisztában voltam, hogy Bese felett eljárt az idő, nem is annyira a kora miatt, hanem a feladatok túlnőttek rajta. Egy szintig elég volt az ő ösztönös vezetőkészsége, humánus szemlélete, de a 70-es években ez már kevés volt. Mi többen igyekeztünk, hogy a Tröszt szakmai vezetése minél alkalmasabb legyen a megnövekedett feladatokra, ebben már nem volt mindig partner. Ettől függetlenül nem ez volt a helyes eljárás vele szemben. Nem tudom őt mennyire viselte meg a nyugdíjazása, nagyon érzékeny ember volt. A Tröszt felső vezetésére vonatkozóan közbevetőleg elmondok egy jellemző esetet. Amikor ez a vezérigazgató csere folyamatban volt mint korábban említettem - zajlott az én megválásom az olajipartól Orenburgba. A búcsúztatásom Lovásziban volt. Erre az alkalomra Pápa Alitól kaptam egy képet, ami egyebek mellett jól jellemezte a tröszti hét vezért. Elámultam ezen a képen. A következőket ábrázolta: Középen egy ágaskodó ló, leterítve zöld-fehér mintás terítővel, rajta én egy kopjával, a háttérben kis falu, előtte a Kárpátok, hívogató lányok a bal oldalon. A jobb oldalon sisakban áll a hét vezér, előttük gugol Bese és mögötte a hét vezér vérszerződést köt, vérét kupába csorgatva. Minden arcra rá lehetett ismerni. Egy valaki, nem a saját erét vágta, hanem a másikét. Bán a Benczéét. Ott van az akkoriban épült és