Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

leomlott OKGT (jelenlegi MOL) - székház romokban. Az előtt jurta, Mercedes kocsik és fent a sarokban egy visszavert Napóleon és egy visszavert Hitler, amint a vert hadseregeikkel vonulnak vissza. Csatolva egy magyarázó vers, mely szerint ülök a Fradi zászlóval letakart lovon, hívnak a Kárpátok, a nők, mögöttem az összeomlott székház. Az utolsó két sor: „Hátam mögött immár összedőlt a jurta, ide a lovamat, megyek Orenburgba." Szóbeli kiegészítés: „Ide figyelj, Placsek!" - mondta Pápa Ali. Nehogy ráfázzál, mert nézd meg, mások elindultak keletre és hogyan jöttek vissza. Mert ha nem sikerül és te is így jössz vissza, helyed nem lesz az olajiparban! Ezt azért mondtam el, mert ez a kép tökéletesen kifejezte a OKGT állapotát, másrészt engem is nagyon motivált kinti munkám során. A hét vezér: Bese, Bán, Bencze, Dank, Vájta, Bandi, Szepesvári és még Kovács Rudolf is ott volt. A zűrök lényege az volt, hogy Bán Szalánczyt félretette, és felhozta Rácz Danit. Dank Viktor mindig erősebb lett, mindenképpen a vezérigazgató-helyettesi beosztásba igyekezett. Bán mindent elkövetett, hogy ez ne sikerüljön, de nem tudta megakadályozni, hogy Dank Viktor odakerüljön. Bencze László volt az első helyettes, ő és Bán Ákos között régi ellentét volt. Bán vezérigazgató akart lenni, volt benne egyfajta karrierizmus. Vájta László volt a nagy taktikus, aki rendkívüli érzékkel minden alkalommal vezérigazgatói értekezleteken, egyéb esetekben mindig megtalálta a módját, hogy ezeket a feszültségeket levezesse. Ő emberileg és szakmailag is rendkívüli egyéniség volt. Ebben a szituációban Besének az utóbbi évek rendkívül nehezek voltak. Ekkor jött ez a minősíthetetlenül végrehajtott leváltása. Nyugdíjazása után egyszer találkoztam vele. Nagyon megtört emberré vált. - Sokat emlegeted Bán Ákost, akit én is az olajipar egyik meghatározó egyéniségének tartok. Igen. Amikor én kikerültem a SZU-ba, akkor Ákos már itthon dolgozott. O 1953 legelején végzett, én az év szeptemberében kerültem ki. O a moszkvai Gubkin egyetemen végzettek közül elsőnek jött haza. Az őt követő évfolyamokon még kint tanulók elbeszéléseiből egy