Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

akkor Papp Károly tett egy ajánlatot, hogy „ha van kedvük, jöjjenek Lovásziba". Ez 1957 őszén volt. Természetes, hogy igent mondtunk. Ott kint fogalmunk sem volt arról, hogy 56-ban mi történt itthon. Bennünk kialakult egy félelem, hogy vajon itthon miként fogadnak bennünket. Ezért aztán az ajánlatot abban a pillanatban elfogadtuk. A végzés után - közben a gázszak miatt fel kellett venni többlettantárgyakat - hazajöttünk, lementünk Lovásziba jelentkezni. Mondtuk, hogy miután gázszakon végeztünk, ebben a szakmában szeretnénk dolgozni. Az öreg Papp Károly feltolta a szemüvegét, mondta: „Ide figyeljen Jozik (így hívott). Nekünk nem gázosokra, nem olajosokra van szükségünk, hanem olyanokra, akik mindenhez értenek. Ott fognak dolgozni, ahová én teszem magukat." - Ti Marikával hogyan kerültetek össze? Ő is, én is Székesfehérvárott tanultunk két különböző iskolában, és néha egy-egy összejövetelen találkoztunk. Tulajdonképpen csak jóval később, már a Kosevojban ismertük meg egymást. Negyedik évfolyamon házasodtunk össze. - Abban az évben hányan jöttetek haza az olajiparba? 1958-ban öten jöttünk. A Stiffel Éva, Marika, egy Lassú Károly nevű geofizikus - azóta meghalt, Szűcs Pista, aki később a Gépgyár igazgatója lett, meg én. -Amikor beálltai, hogyan fogadtak, mit dolgoztál? Közbevetőleg még elmondom: Diplomavédés után két napig aludtam. Akkor hallottam a rádióban, hogy a nemzetközi repülőnap résztvevőihez orosz-magyar tolmácsot keresnek. Bejelentkeztem. Egy hónapig ott dolgoztam csodálatos fizetésért. Tehát 1958 augusztusában mint férj - feleség jöttünk haza. A minisztériumban azzal fogadtak, hogy „Itt van egy beutaló Balatonszemesre, nem akarnak két hétre elmenni?" Persze, hogy elmentünk. Nyaralás után bementünk az OKGT-be. Ott a személyzetis közölte, hogy Lovásziban már vár bennünket Papp Károly igazgató. Fogtuk két bőröndünket és lementünk. A titkárságon bejelentkeztünk, leültettek. Egyszer csak kijön az Öreg: ,Jozik, maguk itt vannak?"