Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

Behívott és közölte, hogy mindkettőnknek fél év gyakorlatként végig kell dolgozni minden munkahelyen. Két nap múlva kiutalt részünkre egy lakást. A bebútorozást un. „bányászakció" keretében kedvezményesen el lehetett intézni. Mivel egy fillérünk sem volt, behívta a munkaügyi vezetőt (Csács Ferenc), és kiutaltatott nekünk 10 ezer forint kölcsönt. 1000 forint havi fizetést állapítottak meg, és három hónap után 1300-ra emelték, ami - mint később kiderült - szabálytalan volt, ezért visszavették a fizetést 1000 forintra és pótlólagosan levonogatták a 300-300 forintokat. Mi jártuk a mezőt, cipeltük a csőgörényeket. Marika két hónapos terhes volt - ezt nem tudta senki - és egy vasárnap rosszul lett, azonnal kórházba kellett vinni. Az üzemorvos mondta, hogy a szállításon van az üzemi mentőautó, kérjem meg azt, majd beviszi. Bevitték. Másnap reggel hivatott Papp Károly, ott volt a szállításvezető (Kassai László) is. Az Öreg gorombán leszidott, hogy hogyan mertem én az üzemi mentőt igénybe venni, mi lett volna, ha ugyanakkor egy üzemi baleset történik és nincs itthon mentőkocsi. Kiszámoltatta a mentő használatának költségét és az első fizetésből levonatta. Ezt azért mondtam el, mert kérdezted, hogyan fogadtak. Egyrészt mindent gondosan előkészítettek (lakás, bútor), másrészt ilyen módon, mint a mentő ügy. Hát, igencsak zavarosan éreztem magam. Pápa Aladár, aki már öt éve termelési mérnök volt, kora tavasszal ment ki a Szovjetunióba továbbképzésre, egy évre. Ezért a mi üzemi gyakorlati időnk lerövidült, engem betettek az Aladár helyére. Kicsit izgultam az önállóság, felelősség miatt, de én első perctől kedve igen élveztem a munkát. Valahányszor, találkozók alkalmával a volt diáktársaimmal összejöttünk, mindig elmondtam, hogy nekem milyen szerencsém volt, hogy az olajiparba kerültem, és abban az időszakban kerültem oda, amikor hatalmas fejlődésnek indult az olaj- és gázipar. Nem dicsekvésként, de gyakran elmondom, hogy munkám során, a szakmámnak köszönhetően, a világ 54 országába jutottam el. Ritka szerencsének tekintem.