Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

évben háromszor rendeltem levest, de egyszer sem tudtam megenni. Leggyakrabban egyik zsebemben keksz, a másikban csokoládé, mert az volt bőven és olcsó volt. 55 kilósán, amikor az első év után anyám meglátott, kétségbeesett. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akik ott kint tanultak, milyen rendkívüli emberek voltak, hogy ezt végigcsinálták. Kiérkezésem után három hónap múlva elővettem az útlevelemet, azzal a szándékkal, hogy bemegyek a követségre és kérem, hogy küldjenek vissza, mert én nem tudok megbirkózni ezzel a feladattal. Állok a villamosmegállóban, hogy menjek a követségre, ott találkoztam össze a Lőrincz Janóval. Kérdezte, hová készülök? Nem akartam megmondani. Karon fogott, felvitt a szobájába, ahol kifaggatott. Akkor mindent elmondtam neki. „Te mondod ezt most - mondja. 1947ben, amikor én kijöttem, tudod, mi volt itt?" A lényeg az, neki köszönhetem, hogy mégis maradtam. A követségen lehet, hogy csak egy fejmosást kaptam volna, de az is lehet, hogy mint alkalmatlant azonnal hazazsuppolnak. A nehéz este december 24-én, Karácsony estéjén volt. Másnap általános kémiából kellett vizsgáznom. Én megszállottan tanultam, és közben eszembe jutott, hogy otthon most Karácsony este van. Másnap jóra levizsgáztam. - Oroszul vizsgáztál? Természetesen. Az idősebbek különben mondták: „Ha akarjátok az egyetem megszervez külön csoportot külföldieknek, ahol lassabb tempóban adják le az előadók az anyagot, de sokkal nehezebb lesz később átállni úgymond a szovjet tempóra." Egy-egy auditórium 100120 hallgatóból állt, ahol volt 10-12 külföldi. Nyilvánvaló, hogy az ütemet nem hozzánk, hanem a hazaiakhoz igazították. Igazuk is volt, mert ahogy átestünk az első vizsgákon egészen másképp láttuk a világot. Akkor csak évente egyszer lehetett - nyáron hazajönni, két hét téli szünet után, amit ott töltöttünk, kezdődött a második félév. A második évfolyamra már nyugodtabban mentem vissza, a harmadik, negyedik, ötödiket meg már vártam, hogy mikor lehet visszamenni, mert akkor már annyira érdekelt a szakma. Különben elmondom, hogyan lettem olajos.