Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Placskó József

- Utána választottátok, nem úgy mentél ki, hogy olajos leszel? Nem. A Kosevojban már szakosítottak bennünket. Volt kilenc mérnök-osztály, két orvos osztály, két mezőgazdász, két pedagógus, két közgazdász és még pár másik szakma. Én csak azt tudtam, hogy valamilyen mérnöki pályára kerülök. Kiutazás előtt, amikor a nyári szünetről vissza kellett menni, mindegyikünknek ki kellett töltenie egy űrlapot, hogy ki milyen szakra szeretne kerülni. Három szakot kellett megjelölni. Arató osztályfőnök elmondta, ha valaki netán mind a három helyre ugyanazt írja be, akkor oda biztosan nem fog kerülni. Én elsőként bányamérnököt, másodikként vegyészmérnököt Írtam be, harmadikként nem tudtam hirtelen, mit válasszak, így belenéztem a padtársam Ulej Gyurka anyagába. ő első helyre olajkutató geológust írt be. Én is ezt írtam be harmadiknak. Nekem eszembe sem jutott soha az olajmérnöki szakma, de gondoltam úgy sem érdekes, nem valószínű, hogy erre kerülök. Ulej Györgyből kohómérnök lett, belőlem olajmérnök. Ahogy megérkeztünk, kihirdették, hogy ki marad Moszkvában, ki megy más városba. Ezt a szétosztást a követség emberei csinálták. Velem közölték, hogy a moszkvai Gubkin egyetemre fogok járni. Persze, fogalmam sem volt, hogy ez milyen egyetem. Egyetemek szerint csoportokba osztottak bennünket. Én egyedül maradtam, amikor odajött a Ferenczi Zoli, hogy az olajosok - gubkinosok - hozzá tartoznak, így derült ki, hogy olajos lettem. Másnap Győri Gyuszi (másodéves) bevitt a rektorhoz. Hatan voltunk akkor. A rektor üdvözlés után felolvasta, hogy ki milyen csoportba, tankörbe kerül. Persze nem értettünk az egészből semmit. Amikor kijöttünk, a Győri Gyuszi mondja, hogy én olajtermelési szakra kerültem. Később aztán örültem, hogy nem geológus lettem, mert ez a szakterület később nemigen nyerte meg a tetszésemet. Másodév végén, amikor hazajöttünk nyári szünetre, Stiffel Éva és Marika - a későbbi feleségem - és én, bementünk az OKGT-be, azzal a kéréssel, hogy vigyenek el bennünket valahova olajmezőre, hogy lássunk valamit az olajiparból. így kerültünk Nagylengyelbe 1955 nyarán. Akkor Bán Ákos volt ott a főmérnök. Kertai György tröszti főgeológus vitt le bennünket.