Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Kiss László

- Zágráb nagyon szép város. Hogyan éltél ott? A város helyenként, tényleg nagyon is szép. Általában azt mondták, hogy a monarchia hatása meglátszik a városon. Kicsit Bécs, kicsit Budapest. Hogyan éltem? Mint a többi magamfajta diák. Nemcsak én, hanem általában a többiek is nagyon szép egyetemi városnak tartották, s meg is szerettük Zágrábot. Lehetett tanulni is, meg sportolni is, főleg az utóbbit szerettem nagyon. Nekem, mindig szükségem volt az erőteljesebb mozgásra. Elsőévesek nagyon sokan voltunk. Külföldiek közül nagyon sok volt a bolgár. Ugyanis Bulgáriában akkor még nem volt műegyetem. A legnagyobb tantermekbe még állva sem fértünk, az előadásokat hallgatni. Njegovan prof., a kémiai tanszék vezetője próbált megnyugtatni bennünket, hogy tavaszra ülőhelye is lesz mindenkinek, ez az Ő többévtizedes tapasztalata. Ebben az időszakban, egy harmadéves szerb gépészmérnök hallgató (nagy-kikindai) felismert és bevitt az adjunktushoz azzal a szöveggel, hogy itt van az egyetemi válogatott középhátvédje, O ismert, mert már játszott ellenem. A labda gurult tovább. Az egyetemi válogatott szereplésein keresztül megismerkedtem Bukovy Mártonnal a ferencváros és a magyar válogatott középhátvédjével, aki akkor a gradjanszki edzője volt. így kerültem ehhez a csapathoz. Itt lettem horvát ifi válogatott 1940-ben. Zágrábban volt a Radicseva utca 32. számú ház udvari részén a „Magyar Egyetemi Hallgatók Kultúregyesület"-ének klubhelysége. Itt lehetett ebédelni és vacsorázni is, ami nagy segítség volt. Itt találkoztunk, a Vajdaságból származó többi egyetemi és főiskolai hallgatóval és általában az ott élő magyarokkal. Jó volt, mert a már több éve itt tanulók, minket fiatal gyerekeket, sok mindenben segítettek, eligazítottak, többek között itt dőlt el, hogy bányász leszek. - Sok változás volt az alaptárgyakban? Nem, ugyanazt tanultuk, az alapokat ugyanúgy oktatták, mint például Sopronban az első két évben. Kivéve a matematikát, amelyikből jóval többet tanítottak, annyira, hogy mikor később Sopronban, a Walek professzor meglátta a jegyzeteimet, azt mondta: „Kiss úr nálunk nem matematikus, hanem mérnökképzés folyik." Stassney professzor úr, azt mondta miután átnézte az ábrázoló geometriai rajzai-