Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – olajbányászokkal a munkáról (MOIM Közleményei 13; Zalaegerszeg, 2001)

Kiss László

mat - „Na nézze, a műegyetem az műegyetem az egész világon. Mi is ezeket a feladatokat adtuk ki a hallgatóinknak." - Mi volt az oka, hogy hamarosan már Sopronban tanultál tovább? Miért jöttél át? Az 1941. március 27-i puccs után, rövidesen kitört a háború. A németek a horvátok segítségével gyorsan Zágrábba értek. Bennünket, magyar egyetemistákat összegyűjtöttek az egyesületben, hogy a volt jugoszláv hadsereg lefegyverezett katonái közül szedjük ki a magyarokat. Bevittük őket 8-10-es csoportokban az Egyesületbe. Enni, inni adtunk nekik, kicsit pihentek. Igyekeztünk a vajdaságiakat csoportokban hazairányítani. Ezekhez az eseményekhez tudni kell, hogy a horvátok a szerbeket ellenségnek tekintették, és nagyon kíméletlenül bántak velük, sokat kivégeztek közülük, és viszont. Két-három hétig végeztük ezt a munkát, néha éles helyzetek is voltak, de viszonylag simán megúsztam a dolgot. Aztán hazaindultunk. A mi csoportunk 10 napi utazással elért Újvidékre, és április végén onnan már hazamentem Zentára. Újvidéknél volt a határ. Bácskát és Baranyát visszacsatolták Magyarországhoz. Én tulajdonképpen nem jöttem át, mert Magyarországon születtem, és most ismét magyar lettem. 1941 májusban kaptam egy táviratot a kultúrminisztérium államtitkárságától, hogy jelentkezzek a József Nádor Műszaki Egyetem, bányamérnöki szakán Sopronban. így kerültem 1941. májusában Sopronba. A vizsgáimat és a lehallgatott tantárgyakat elismerték és beszámították. - És Sopronban tudtad folytatni a sportolást? Már nem. Egy-két alkalommal még visszamentem játszani a Vajdaságba a csapatomhoz. A Hazatérés Bajnokságot megnyertük, így a Magyar B II.-be jutottunk. Sopronban 1942. első félév végéig 21 vizsgát tettem le. Geodéziából már nem tudtam levizsgázni. Különben bennünket délvidékieket, erdélyieket, stb. nem sokra becsültek. Még külön érettségiztünk is itt Sopronban. Kértem, hogy a beiratkozáshoz szükséges (240 pengő) tandíjat részletben fizethessem. A válasz az volt: „akinek nincs pénze, ne tanul-