Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bán Ákos

kenység, a földtani-, geofizikai-, kutatási-, fúrási-, termelési-, feldolgozási-, értékesítési-, csővezetékes szállítási tevékenységeken kívül a gépgyártás, műszerezés tervezés, karbantartás, kivitelezés, szerelés feladatait látták el. A MASZOLAJ-nál meglévő ágazati igazgatóságok utódjaként hozták létre a főosztályi szervezetet, először egy főgeológus, két műszaki és egy gazdasági vezérigazgató-helyettessel. Később a vezető testület a tevékenység növekedésével kibővült. így a vezérigazgató az OKGT-t kutatási- (főgeológus - fúrás), termelési- (kőolaj és földgázkitermelés, vezetékes szállítás), gázipari- (propán-bután és gáztávvezetékekről leágazó közép- és alacsonynyomású rendszer), feldolgozási- (kőolajfeldolgozás és termékértékesítés), beruházási-, végül gazdasági vezérigazgatóhelyettesek útján irányította. Az OKGT-hez 24 vállalat és három kutatóintézet tartozott, 54 ezer dolgozóval. A Tröszt vezetőségének tevékenységét az Igazgató Tanács és a Műszaki Tanács határozta meg. Az Igazgató Tanács tagjai a vállalati igazgatók, a Bányaipari és Vegyipari Szakszervezeti Bizottságok titkárai voltak. A Műszaki Tanács tagjait az OKGT vezetősége jelölte ki. Az OKGT tevékenységének ellenőrzését a Nehézipari Minisztérium által kinevezett Felügyelő Bizottság végezte. Az OKGT vezetősége a területen történő fejlesztések koordinálása és egyeztetése érdekében kapcsolatot tartott a Megyei Pártbizottságokkal, Megyei Tanácsokkal. A partner az első titkár és a tanácselnök volt. Az OKGT vezetője évenként egyszer részt vett a pártbizottsági illetve tanácsüléseken, ahol egyeztették a kölcsönösen érdeklődésre tartó fejlesztési kérdéseket, mint pl. a tröszti forrásból történő út- és lakásépítéseket. Külön kérdések is felmerültek. Példaként említem a zalakarosi termálvíz-fürdő kérdését, melyet egy régi - 1964 évben mélyített - kutatófúrás kútja látott el vízzel. A tanács előadta kérését egy második kútra vonatkozóan. Az OKGT vezetősége úgy döntött, hogy új szeizmikus mérést végeztet a területen. Ennek eredményeként egy kis szerkezetet mutattak ki, melynek megfúrása 1978-ban a sávolyi olajmező felfedezését hozta.