Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)
Bán Ákos
Ez volt a második „termálvíz" kútfúrás a Tápé-1 után. Az utóbbi 1965ben az Algyő mező felfedezését eredményezte, amely aztán olajmezők sorának megtalálásához vezetett. - Általában te hogyan értékeled a saját személyiséged szerepét az olajiparban? Ezalatt azt értem, hogy amit végigcsináltál az e gy na SÍ ívű pálya. Sokféle vélemény alakult ki mindenkiről, rólad is. Te magad hogyan látod, meg vagy elégedve azzal, amit csináltál? El kell mondanom, hogy az a nemzedék, amelyikkel dolgoztam, kedvező időszakban lépett pályára, mert különböző politikai megnyilvánulásuk ellenére a műszaki értelmiség munkáját általában a régi rendszer megbecsülte. El kell ismerni, hogy egyes esetekben ez a megbecsülés csorbát szenvedett. A Nagy Imre kormány idején a megyei pártbizottság Zalaegerszegen összehívta az olajos műszaki értelmiséget és ott a műszakiak elismerést kaptak, akkor engedélyezték klubdélutánok rendezését is. Hogy úgy mondjam, nem voltunk már „négerek", nemcsak mi, az új műszaki értelmiség, hanem a MAORT-os régi értelmiség sem. Kedvező feltétel volt ez is, de még kedvezőbb feltétel volt, hogy az energiaipar szerepét megfelelően értékelték. Bármilyen rossznak is minősítik sokan a tervutasításos rendszert, véleményem szerint az energiaipart nem szabad terv nélkül hagyni egy országban. Ezt példák igazolják a nyugati országokban is. Központi irányítás feltétlenül szükséges ebben az iparágban. Ennek a módja különböző lehet. A tervgazdaságnak ezen koncepciója alapján az energetikai szektor - a visszafogások, hibák, a megszüntetések, fejlesztések különböző időszakait is figyelembe véve - kedvező helyzetben volt. Ennek megérett a gyümölcse, amikor az új olaj- és gázmező felfedezések bekövetkeztek. Ezek között első volt 1951-ben a nagylengyeli mező, később a Békés megyei mezők, majd 1965-ben Algyő felfedezése. Szerencsés ez a generáció azért is, mert nagyon érdekes munkát és feladatokat kapott, nagy szaktudással, lelkesedéssel végezte ezt a munkát úgy, hogy a kollégákkal, a munkatársakkal együtt legyenek a munkások, közgazdasági szakemberek vagy mérnökök. Szerencsés olyan szempontból is, hogy a rendszerváltás idejében már nyugdíjban van ez a generáció.
