Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)
Bán Ákos
Amit a mi elvettjövedelmünkből építettek, mindezekért most keményen meg akarják sarcolni azt a nemzedéket, amely ezeket létrehozta. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni: Minden becsületes magyar ember, aki a munkából akart élni, a munkát szerette és 1948-1990 között dolgozott, ma úgy mondják, hogy a volt „szocialista kommunista rendszert", ami valójában nem az volt, munkájával, tehetségével támogatta és építette. Én úgy tartom, hogy ez bizonyos mértékben a haza szeretetének a megnyilvánulása és a néppel szembeni felelősségérzete is. Ezért bárkit megvádolni tisztességes munkájáért, amit hosszú éveken keresztül végzett, azzal vádolni, hogy támogatta azt a rendszert, nagyon helytelen dolog. - Milyen irányítási és szervezeti feltételek mellett működött az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT)? Hogyan értékeled az elért eredményeket? Véleményem szerint az OKGT-ben sikerült a kornak megfelelő világszínvonalú kőolaj- és földgáztermelést, termékszolgáltatást (értékesítést) biztosítani. Ilyen vonatkozásban nem csak a szocialista országokat előztük meg, hanem egyes nyugati országokat is. Ez az eredmény két okra vezethető vissza: 1. A megfelelő irányításra, munkaszervezésre és szervezeti felépítésre, 2. A tevékenységet végző emberek munkaszeretetére és alkotó tudásvágyára. Részletesebben: Az állami és vállalati irányítás betartotta a szocialista ideológia alapelveit, hogy mindenkinek bizonyos alapvető életfeltételeket biztosítson, - így lakást, közszolgáltatásokat, az infrastruktúra fejlesztését, egészségügyi ellátást, oktatást, szórakozást és a munkahely biztosítását - azaz két keresővel a megélhetés biztosítását. Mindezt mindenkinek a szükséglete szerint, mindenkinek a munkája szerint. Ez utóbbi ösztönzött a tudás megszerzésére. Az olajipari szaksajtó: angol, orosz, francia, német, román nyelvű. Ehhez mindenki hozzáférhetett. Költséget nem kímélve fordították a szakirodalmat és sokszorosították. Kiváló szakfordítók voltak, mint Károlyi Árpád, Vágó Kálmán, Kovács Károly, Szepesi Károly és néhány Szovjetunióban végzett mérnök. A MAORT, a MASZOLAJ és az OKGT olyan komplex, teljes körű vállalatokból és kutató intézetekből tevődött össze, amelyek az alaptevé-