Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Simon Pál

emelni. Az emberekkel beszélgettünk, hogy át kell menni máshová dolgozni, mert itt létszámleépítés van, ott pedig szükség van rájuk. 13 emberrel nem tudtam megegyezni, ezért elbocsátottam őket. Két évig is éreztem a jótékony hatását ennek az elbocsátásnak. A munkaügyisnek azt mondtam, ha valaki vissza akar jönni nem veheti fel, csak az én engedélyemmel. Tehát mind az igazgató mind a tulajdonos kezében nagy fegyver a munkalehetőség biztosítása vagy megtagadása. Bevallom, hogy ellentmondásosnak tartom azokat a statisztikai adatokat, amiket a rádióban, újságokban közölnek. Az az érzésem, hogy a helyzet rosszabb annál, mint amit a hivatalos politika mond. - A miniszterséged után hogyan kerültél diplomáciai pályára? Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes közölte velem, a három ipari minisztérium megszüntetése után a létrehozott új ipari minisztériumban nem tartanak igényt rám és kérdezte, hogy van-e valami hozzászólásom. Azt feleltem neki, hogy nincs. Láttam, megkönnyebbült, hogy nem kell neki magyarázkodnia. Később megint behívott, hogy mondjam meg, milyen munkát végeznék szívesen. „Én életem során mindig úgy dolgoztam, hogy behívtak és azt mondták, menjek oda és én oda mentem. Biztos most is ezt fogják tenni" - válaszoltam. „Biztos, de nagy segítség volna, ha te is mondanál valamit." Akkor a következőt mondtam: „Nézd, igaz, hogy én a Veszprémi Egyetemen címzetes egyetemi tanár vagyok, de az egyetemi helyzetet ismerve, nem akarok egyik egyetemre sem menni. Kutató Intézetben kezdtem, de a kutatástól már nagyon távol vagyok, ezt újra kezdeni nincs kedvem. Én ezt is kizárnám. A miniszter feladata jelentős mértékben gazdaságpolitikai tevékenység, ezért nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy megfelelő helyen és megfelelő szinten diplomáciai munkát végezzek. Egy nagyköveti munkát el tudnék képzelni magamnak." - Egy másik beszélgetésen aztán mondták, hogy rendben van a nagyköveti munka. Érdeklődtem, hogy mégis melyik országban? Erre felsorolták, hogy Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária vagy Jugoszlávia. Kértem, támogassák azt, hogy Jugoszláviába mehessek. így kerültem oda. - Ezt nem bántad meg? Nem. Nagyon érdekes munka volt. A jugoszláv kormányzat is és a nagykövetek is - úgy láttam - kellően értékelték a munkámat. Még egy nagykövet volt rajtam kívül Belgrádban, aki korábban miniszteri funkciót töltött be.