Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Simon Pál

Ilyen kötetlen beszélgetés során azt is elmondhatom, amit többször elmeséltem baráti körben és elmondtam a 40 éves egyetemi találkozón is; hogy úgy éreztem magam, mint Naszredin Hodzsa fürdős legényei. A történet a következő: Naszredin Hodzsa elment a fürdőbe, de a fürdőslegények semmiféle figyelmet nem fordítottak rá. Rongyos törölközőt, felemás papucsot kapott, és nem masszírozták meg rendesen. Amikor elment a Hodzsa, egy aranyat adott a szolgáknak. Amikor legközelebb ment, körüludvarolták, melegített törölközőt, új papucsot kapott, csodálatos masszírozásban volt része. Elmenetelekor Naszredin Hodzsa egy rézpénzt adott nekik. A fürdős legények csodálkozva mondták neki: „Hodzsa! Nem tévesztettél el valamit? Ezért a munkáért egy rézpénzt adsz? A múltkor egy aranyat kaptunk!" - „Ez a rézpénz a múltkori munkátokért van, az arany pedig, amit akkor adtam, az a mostaniért." - válaszolt a Hodzsa. Úgy éreztem én is, hogy most fizették meg a korábbi munkámat. Mint miniszter, három évig kevesebb jövedelmem volt, mint Százhalombattán igazgatóként. El sem hinnék sokan, de ez a valóság. A gondom és a felelősségem nőtt meg, a jövedelmem nem. Ezért éreztem úgy, hogy a nagyköveti beosztás korábban végzett munkám honorálása is volt. - Gondolom ez teljesen más életforma. Itt olyan területre kerültél, ahol mások a szokások, mint az iparban. Igen. Miniszterségem alatt ebbe már beleestem, mert nem egyszer előfordult, hogy bejött a titkárnő és közölte velem, hogy Simon elvtárs, holnap este x nagykövetség fogadására tessék elmenni. Tessék érkezni 7 óra 12 perckor, és ott majd a fülébe fogják súgni, hogy mikor kell elmenni. Tehát én hiába éreztemjól magam valahol, hajött a külügyes, és azt súgta a fülembe: „Miniszter elvtárs, el kell menni!" Akkor én elköszöntem a házigazdától, és elmentem. Ha nem is éreztem jól magam, addig nem mehettem el, amíg nem jött a súgó, és nem mondta, hogy menjek. - Biztos, ez volt a nehezebb, kellemetlenebb rész, de gondolom, hogy barátaid, kollégáid is lettek. Jól éreztem magam a kollégák és a jugoszlávok között is. Meg kell jegyeznem, a saját főnökeimmel több nézeteltérésem volt, ha nem azt kapták, amit vártak. Azzal gyötörtek, hogy honnan veszem azokat, amiket leírtam.