Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Simon Pál

drukkoltak, hogy a miniszterük mit fog mondani. Azonosultam velük és aláírtam ezt a levelet, amit tudomásom szerint azóta már többen lobogtattak, de nem állhatok ki az utcasarokra azzal, hogy emberek, én már 1979-ben azt írtam, hogy nem kell. Az én érdemem ebben az, hogy hittem a szakemberek véleményének. - Neked a minisztériumi csapatról mi a véleményed?Jólfelkészült korrekt társaság volt? Szerintem a nehézipari minisztérium csapata volt a legerősebb az ipari minisztériumok között. Sajnálatos, hogy a létrehozott új ipari minisztériumban nem érvényesült kellő súllyal a régi NIM-es szemlélet. Én gyengébbnek tartottam mind a KGM, mind a Könnyűipari Minisztérium csapatát. Az átszervezéshez még túl közel vagyunk, azt még nem lehet megítélni, hogy mennyire volt eredményes. Mindenesetre számomra megnyugtató volt, hogy a létrehozott új Ipari Minisztérium vezetőjével, Méhes Lajossal többször találkoztam, ő valamikor 1991 közepén azt mondta, utólag bevallja, amikor beszélgettünk, fenntartással fogadta, amiket mondtam Neki, de most már látja, igazam volt. - Ismerve a mai körülményeket, nyilván kapcsolatokat is tartasz, újságot olvasol. Mi a véleményed az ipar mai irányítási rendszeréről? Nehéz összehasonlítani a múltat a mával. Nem hasonlítható össze az állami vállalatok alkalmazott igazgatóinak tevékenysége a jelenleg tulajdonossá vált igazgatók tevékenységével még akkor sem, ha mindkét esetben a maximális profit elérése a fő cél. Korábban is sokszor mondtuk, hogy érezze tulajdonosnak magát a dolgozó, és viszonyuljon úgy a gyár tulajdonához, mint a saját kiskertjéhez. Nem mindig sikerült ezt megvalósítani. Hogy a mostani tulajdonos ezt hogyan tudja az alkalmazottainál érvényre juttatni, arra nagyon sok módszer van. Aki nem úgy tesz, ahogy a tulajdonosnak tetszik, az holnap már be se jöjjön. Visszaemlékszem, hogy egyszer Százhalombattán, amikor az új termelő üzemek műszakba járó létszámát nem tudtuk kiállítani, leültünk a társadalmi szervek vezetőivel, és elhatároztuk, hogy azokról a területekről, ahol egy műszakban dolgoznak, - pl. a nagy javítóműhely - át kell irányítani embereket a termelő üzemekbe. Akkor én aztjavasoltam, hogy legegyszerűbb, ha bevezetjük a műszakpótlékot. Minden második műszak után fizetünk 100 Ftot, minden harmadik műszak után 200 Ft-ot. Ha nem jelentkeznek elegen, akkor nyilván kevés az a pénz, amit felajánlottunk és meg kell