Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Bándi József

A másik egy tisztviselői betegpénztár volt. A magas fizetéssel rendelkezők részére - mivel ők az általános betegpénztárak (OTI, MABI) hatásköre felett voltak -, volt egy MAORT betegpénztár, ami így működött: Elmentem az ellenőrző orvoshoz, és azt mondtam: „Kérem most a fogamat akarom megcsináltatni, meg a szívemet kivizsgáltatni, kezeltetni." - Erre azt mondta: „Rendben van!" Akkor én ahhoz az orvoshoz mentem, akihez akartam. Emlékszem, elmentem az egyetemi klinikán egy Gróf nevű professzorhoz, a szívemet azzal vizsgáltattam meg, adott egy számlát, azt a MAORT kifizette, nem kicsinyeskedtek. Ez a hozzátartozókra is vonatkozott. Itt valódi szociális háló létezett. Ebben a rendszerben 25 éves szolgálat után teljes nyugdíjjal lehetett volna elmenni. Ez a STANDARD-nél az egész világon így működött. Érdekes, hogy a MAORT bizonyos dolgokat nem akart kiemelten kezelni. Ilyen volt a földgáz értékesítése. A földgáz sokáig hulladékterméknek számított. Ezért az üzemekben, aki szerzett magának selejt termelőcsövet, az vihette és csinálhatott magának gázvezetéket mindenhova, akár a tyúkólba is. Először ingyen, aztán nagyon kedvezményesen használhatta a gázt. Ugyanez volt egy kicsit a PB gázzal is. A háborús időkben aztán a PB gáznak megnőtt az ázsiója, részben mint üzemanyag-helyettesítő. A Hitelbank a SHELL céggel alapított egy PB gázértékesítő vegyes vállalatot. A Dorottya utcában volt az üzletük, ezt Shell gáznak hívták. Ők értékesítettek 10 kg-os palackokban PB gázt, főleg háztartási célokra. Jött a háború. A háborúval kapcsolatban két érdekes MAORT emlékem van. Egyik az, hogy az amerikaiaknak el kellett menniük. Ott voltam a búcsúztatásnál, könnyes szemmel mentek el. Először elment Bannantine (a MAORT termelési osztályvezetője), akit én kiváló, rendkívüli embernek tartok. Elment Ruedemann (a MAORT vezérigazgatója) is, aki egy kicsit magyarrá is lett, nagyon megszerette a magyarokat. Kedves, közvetlen ember volt. Egy kicsit érzelmesen, pesszimisztikusan búcsúztak, hogy mi lesz velünk itt nélkülük. Kiváló szakemberek voltak. Le a kalappal a magyar mérnökök és munkások előtt, akik itt maradtak, és tovább dolgoztak. Papp Simon mondta, hogy nemcsak dolgoztak, hanem sokszor mégjobban is, mint elődeik.