Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Szittár Antal

SZITTÁR ANTAL okleveles olajmérnök A felvétel 1991. április 15-én készült Nagylengyelben. - Az első kérdésem az lenne, hogy hol születtél, hol jártál iskolába, és hogy kerültél az olajiparba? Nagykanizsán születtem, itt érettségiztem a gimnáziumban, 1953ban. Három évig még a piaristákhoz jártam. A nagyapám burgenlandi származású német anyanyelvű volt. Ennek ellenére a 13 gyereke magyar érzelmű volt, aki katonaként is részt vett az I és II világháborúban. Egyik nagybátyám hősi halált halt (mint volt piarista diák a nagykanizsai iskola emlékművén szerepel), apám hosszú ideig volt a fronton mint főhadnagy. - Ez már - gonndolom - elég volt ahhoz, hogy ne sikerüljenek a dolgaid. Nem voltam jó tanuló, közepes és jó volt az eredményem. Aztán jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetem kultúrmérnöki karára. A megfeleltek, de nem a szívesen látottak közé kerültem, és hely hiányában nem vettek fel. Mivel bányász sportoló voltam, - bányász válogatott tornász, így kerültem ki Lovásziba dolgozni. 1954-ben jelentkeztem Miskolcra az olajmérnök szakra, ahová felvettek, de sok hátránnyal küszködtem. Ösztöndíj, szállás nem volt, apám állás nélkül tengődött. Ilyen körülmények között nem tanulhattam. Aztán elvégeztem három év alatt a technikumot Nagykanizsán. Amikor beindult a levelező oktatás, akkor kezdtem el az olajmérnökit, amit viszont könnyen elvégeztem, utóvizsga nélkül, jelesre, 1966-ban. - Sajnálod, hogy közben volt az a kitérő a technikumban? Nem sajnálom, mert akkor már tájékozott voltam a szakmai dolgokban. Gyulay és Szilas professzorok mondták, hogy kedvelnek. Nem volt soha rosszabb jegyem jelesnél, ami nem volt nagy dicséret, mivel általában nem buktattak meg senkit. Nem felejtem el, Gyulay professzor úr a vizsgán megjegyezte, hogy nagyon meg van velem elégedve, így felszabadultan és könnyebben ment a vizsga. - Lovásziba kerültél mindjárt végzés után? A hat év levelzőt hat év alatt csináltam. Tudtam hogy a Szilas professzor nem szerette a levelező oktatást. Nekem nagyon meg kellett küzdenem