Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Szittár Antal

nála. A diploma védés után úgy dicsért meg, hogy azt mondta: „Ezt az egész oktatási módot Ön miatt érdemes volt végigcsinálni." Megdolgoz­tam az eredményért, közben meg is nősültem. Nagyon kedveltem egyes tárgyakat, pl. a matematikát. 1961-ben kerültem el Lovásziból az O GIL elődjéhez, viszonylag kis fi­zetéssel. Rácz Dani volt a főnök, aki már korábban hívott, sajnos, később 1971-elején miatta mentem el. - Meg hát ugye énmiattam, mert akkor kerültem oda Bálint Valér utódjaként. Másnap te szedted a sátorfádat. Ez csak egy véletlen egybeesés volt? így visszatekintve életemnek két olyan elhatározása volt, aminek csak örülni tudok, hogy úgy választottam, ahogy. Az egyik az volt, hogy dol­goztam az intézetben, ahol komoly alapokat tudtam megszerezni, olyas­mit, amit tanulás közben nem lehetett volna. Ennek az előnyét ma is ér­zem. Előtte Lovásziban gyakorlati tapasztalatom már volt, de ez olyan tu­datalatti volt. A másik az, hogy tudtam váltani közben, és elmenni az intézetből. Visszakerültem az iparba, a termelési gyakorlatba, így mind a két terüle­tet össze tudtam magamban hangolni. Úgy gondolom, hogy az intézeti munka hasznosítása révén tudtam elérni eredményeket a termelésben is. Ez húsz évvel ezelőtt volt. Belekerültem a budafai és a Lovászi program­ba is. Itt sokat hasznosítottam a kutatási, elméleti felkészültségből, nem beszélve aztán Nagylengyelről. - Amikor eljöttetek az OGIL-ból, akkor Kanizsára, Kerettyére vagy Lovászi­ba kerültetek? Nagylengyelbe kerültünk, itt volt a központ. Akkor volt a felső vezető váltás. Valér hívott át az OGIL-ból. Trombitás Pista is támogatta, hogy idejöjjek. Gáztechnológiai osztályvezető lettem. 1973.júniusától kerül­tem a főosztály élére mint főtechnológus, és azóta is ezt csinálom. Visszatérve a kanizsai eljövetelre, bántott engem - nem miattad - mert gyakorlatilag nem ismertük egymást, - kapcsolatban volt Bálint Valérral - és később értettem meg, hogy másképp is el lehetett volna jönni, ui. kölcsönösen lerendezett áthelyezést ígért. Nehézséget is okozott nekem az ő személye. Egy-két éven keresztül, ha valami sikerült, akkor azért, mert én csináltam, és ezt negyvenéves fejjel megint bizonyítani kellett, szerencsére sikerrel, mert Valér hamar elkerült. Bíró Zolival ketten ma­radtunk csak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom