Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Zonda Pál

December 6-án aztán engedéllyel elmentem Bécsbe a követségre, tudtam németül -, beszéltem a követségi titkárral. O, amikor megtudta, kik vagyunk - tudott a kint lévő egyetemi társaságról - közölte, hogy az egész évfolyamot egyben, tanárostól, hallgatóstól kiviszik Kanadába. Ezt szervezték meg. Ezek elsősorban az erdészek voltak, és volt köztük néhány bányász is. Az erdészeknek egy külön fakultást nyitottak Vancouverben - ez egy nagy fakitermelő terület központja. Az, hogy egyszerre 40 fő negyedéves hallgató odakerül, az egy hatalmas nyereség volt Kanadának. Akkor ez a titkár javasolta, hogy én is menjek az egyetemmel együtt mint bányász, és vállaljam az oktatási munkát. Én természetesen hoztam a családot, és pár nap alatt repülőgépen kiküldtek. így kerültünk Kanadába december 15-én. Vancouverben már vártak az egyetemiek, elhelyeztek bennünket rendesen, és akkor kezdtük szervezni ott az olaj szakot az erdészek mellett. Miután a British Columbiában nem volt túl nagy érdeklődés az olaj szak iránt, és Manitobában alig néhány éve találták meg a nagy olajmezőket, inkább ott lett volna szükség olajmérnökökre. De Manitoba nagyon szélsőséges éghajlatú tartomány, s a bányász hallgatók nem szívesen maradtak volna ott. December végén volt az egyetemen egy újabb megbeszélés, s ott véglegesen eldőlt, hogy az a pár bányászhallgató elmegy Torontóba. Nekem is el kellett döntenem, mit csináljak. - Te a régi cégeddel a STANDARD-al nem is léptél kapcsolatba? Dehogynem. Amikor ott voltunk Manitobában az Olajipari Bányahatósághoz kerültem. Ez alatt az idő alatt próbáltam a régi STANDARD-es ismerősökkel kapcsolatba lépni. Mindenki javasolta, hogy a STANDARD-el vegyem fel a kapcsolatot. írtam nekik, és tényleg válaszoltak is. - Dinda János akkor ott volt? Ö akkor még Venezuelában volt. A STANDARD nagyon rendes volt, egyik megbízottjukat Saskatchewan-ból elküldték hozzám, az meglátogatott. Közölte, hogy semmi akadálya nincs, hogy a cégnél való folyamatosságot elismerjék, és felajánlottak egy állást Saskatchewan tartományban. El is mentünk a feleségemmel és a két gyerekkel megnézni a helyet. Hát kérlek, az a világ vége volt. Egy kis falu - nem is falu, csak néhány ház - és egy kis lakótelep az olajosoknak. Oda kellett volna mennünk. A fele-