Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Az Archaeologiai Értesítő nyolc folytatásban közölni kezdte Henszlmann Imre Honi műemlékeink hivatalos osztályozása című, 570 emlékről szóló összeállítását. Henszlmann munkája nem volt minden előzmény nélküli. Az első, 853 emléket tartalmazó jegyzék már 1872-ben megjelent Hazai műemlékek és régi épületmaradványok jegyzéke címmel a hazai közoktatás 18701871 közötti állapotáról szóló miniszteri jelentés mellékleteként. Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1872-ben megalapított intézményes magyar műemlékvédelem egyik legfontosabb feladatául, a védelem előfeltételeként, az építészeti emlékek összeírását - lajstromozását és osztályozását - és állapotuk felmérését írta elő. A Bizottság olyan érdeklődő vidéken élő munkatársakat kért fel - az ún. levelezőket -, akik készek voltak a műemléki felvételi lapokat, akkori elnevezésükkel törzsíveket kitölteni, és esetleg rajzokat, fényképeket küldeni. Már ezek felhasználásával készítette el a Bizottság titkára, Geduly Ferenc 1875-ben a 893 emléket regisztráló Magyarországi műemlékek lajstroma című kéziratos összeállítást. 1882-ben a MOB Henszlmannt bízta meg egy „műemléklajstrom" elkészítésével. Hamarosan kiderült, hogy az egész országra kiterjedő, egységes szempontok szerinti összeállítás csak több év alatt lehetséges építészek, régészek, művészettörténészek közös munkájaként. Henszlmann azonban szükségesnek látta az akkor rendelkezésre álló adatok összefoglalását és közzétételét. Igy született meg - az általa is csak „vázlatnak" tekintett - imponáló tanulmánysorozat. A MOB azonban folyamatosan gyűjtötte az újabb és újabb adatokat, s 1900 szeptemberére már egy 1680 tételt számláló jegyzék állt össze. Ez képezte alapját Gerecze Péter A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma című művének, amely 1906 őszén hagyta el a nyomdát. Ez a terjedelemre is hatalmas mű az egyes emlékek rövid leírása mellett az azokra vonatkozó - kéziratos és publikált - szakirodalmi és képi források lelőhelyét is megadja, s ebben a tekintetben is napjainkig egyedülálló teljesítmény. Anyagát megyénként és azon belül helységek, illetve az egyes ingó és ingatlan emlékek rendjében közli. Részlet a Hazai műemlékek és régi épületmaradványok jegyzékéből, amely a hazai közoktatás 1870-1871 közötti állapotáról szóló miniszteri jelentés mellékleteként jelent meg. Összeállítója Friedrich István miniszteri fogalmazó volt. A 211. tétel az oroszvári Szent Vid-templom. Egy lap Geduly Ferenc 1875-ben öszszeállított Magyarországi műemlékek lajstroma című kéziratából. A második tétel az oroszvári templom, amelynek leírásához már felhasználta a beküldött törzsívet is. Egy lap Henszlmann Imre: Honi műemlékeink hivatalos osztályozása című tanulmányából. Az 1885-ben megjelent közleményben írta a Szent Vid-templomról: „Mosonmegye következő emlékei törzsiveit és rajzait Modrovich János küldte meg bizottságunknak. ... Az oroszvári átmenetkori jó másodrendű templomét." Részlet az oroszvári középkori Szent Vid-templomról készült törzsívből. Készítette Modrovich János, a Bizottság levelezője 1873-ban. A lapon a templom alaprajza, ÉK-i külső homlokzata, a szentségtartó fülke és kovácsoltvas ajtaja, valamint az egyik toronyablak rajza látható.