Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

A múzeumi rendeltetésű népi épületek országos felmérésével megkezdődtek a tájházprogram előkészületei. Tekintettel arra, hogy falvainkban a hagyományos életforma visszaszorult, az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb műemlékvédelmi feladata az volt, hogy a főleg lakóházakból álló emlékanyag egy részéből, lehetőség szerint a tájegység egyik legszebb és legsajátosabb objektumából teljes körű műemlék-helyreállítással tájház kerüljön kialakításra. 1974ben született meg az első mentési program, amelynek segítségével mintegy 170 épület - többségében tájház - szakszerű helyreállítása történt meg. így a már meglévő tájházakkal együtt a múzeumi rendeltetésű népi épületek száma 200 fölé emelkedett. Népi épület teljes körű helyreállítására eló'ször 1962-ben került sor. A nagyvázsonyi (Veszprém megye) Schűmacher-ház 1825-ben épült. A helyreállítás terveit Mendele Ferenc (OMF) készítette. Tihany (Veszprém megye), a disznósi halászcéh kompániamesterének háza. A korai helyreállítások közé tartozik. A felvétel a kémény nélküli füstöskonyhában készült. A tájházprogramot szakmailag megalapozó hasznosítási terv készítői a tájházak mellett felmérték a többi helyreállított, múzeumi rendeltetésű, látogatható népi épületet is, mindenekelőtt a malmokat. Közülük az egyik a kiskunhalasi (Bács-Kiskun megye) Sáfrik-féle szélmalom, amelynek vályogfalait kívül téglaburkolattal látták el. A Győr-Moson-Sopron megyei Fertőszéplak múzeumi rendeltetésű népi épületei egész utcasort alkotnak. A főutca öt egymás melletti háza a 19. század második feléből származik.