Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Nagyharsány (Baranya megye) 19. századi présházainak egyike ma bor­múzeumnak ad otthont, s mint ilyen az ún. viIlány-siklósi borút egyik állo­mása. Ennek az uszódi (Bács-Kiskun megye) lakóháznak a tornácán a fatartókat utóbb téglaoszlopokkal váltották ki. Az 1890 körüli épület ma Benedek Péter festőművész életművének be­mutatóhelye. A tájházak nemcsak a magyarság, de az országban élő nemzeti kisebbsé­gek kultúrájának őrzésére is hivatot­tak. Képünkön a tótkomlósi (Békés megye) szlovák tájház szobai kemen­céje. Az állami tulajdon megszűntével a tájházak új, fenntartásukat forrás­hiány miatt biztosítani nem tudó tulajdonosokhoz kerültek. Megmaradá­suk érdekében az OMvH 1993-ban elkészítette a „Helyreállított népi műemlékek hasznosítási tervjavaslatá"-t. Ebben a tanulmányban az egész ország területén felmérték a múzeumi rendeltetésű népi épületál­lományt. Meghatározásra került az az éves támogatási összeg, amely biztosítaná távlatban az épületek fennmaradását. Annak érdekében, hogy a helyreállított objektumok mielőbb bekapcsolódjanak az idegen­forgalom vérkeringésébe, információkat kértek a tulajdonosoktól arról, hogy milyen kulturális rendezvényeket tudnának a tájházakhoz kapcso­lódva tartani. A források biztosítását követően a tájházprogram 1996-ban indult útjára. Kölesd (Tolna megye), Petőfi-emlék­hely. Az eredeti állapotában megőr­ződött ún. borjádi méhes az 1845­ben - barátja, Sass István meghívásá­ra - itt vendégeskedő költő kedvelt tartózkodási helye volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom