Tamási Judit szerk.: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltat, A millenniumi műemlékhelyreállítások lexikona (Budapest, 2000)

ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK »... a múlt a jelennek anyja s a ki a kegyelet egész ihletettségével, egész melegével nem tanulmányozza a múltat, nem értheti meg a jelent és ekként éretlen és készületlen lesz a jövőre." (PERCZEL DEZSŐ belügyminiszter ünnepi beszédének részlete a Zobor-hegyi millenáris emlékmű felavatásakor, 1896) „Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltakat" - írta 1896-ban veretes tömörséggel az akkori „millenáris emlékalkotásokat" bemutató könyv szerzője. A honfoglalásunk ezeréves ünnepének eseményeit és a hét millenniumi emlékmű 1896. évi felállítását megörökítő kötetet méltán tekinthetjük e mostani munka előzményének. Hiszen az egy évszázaddal ezelőttihez hasonló szándék vezette az 1998-ban hivatalba lépett kulturális kormányzatot, amikor ezeréves államiságunk és a kereszténység 2000. évének méltó megünneplésére készülve útnak indította, illetve felkarolta a nemzeti örökségünk épített emlékeinek megóvására és helyreállítására irányuló terveket. Ha végigtekintünk a száz éve újonnan emelt építészeti alkotásokon, valamint azon műemlék-helyreállításokon, amelyek az első Magyar Millennium alkalmával váltak épített környezetünk büszkeségévé, tudjuk és érezzük, bizony, nem könnyű az elődök nyomába lépni. A pozsonyi Duna-híd és a szegedi Kultúrpalota, a bajmóci vár és a bártfai Szent Egyed-plébániatemplom helyreállítása, a Műcsarnok és az Iparművészeti Múzeum, a mai Néprajzi Múzeumnak helyet adó, egykor-volt Kúria, a fél évszázada Szabadság-hidra keresztelt Ferenc József-híd, a kontinens első földalatti vasútvonala, a Parlament kupolacsarnoka, a budavári királyi palota új szárnyának és a kolozsvári Mátyás-szobornak az alapkőletétele vagy maga a Millenniumi Emlékmű mind-mind e nagy, ünnepi felbuzdulásnak az eredménye. És ne feledjük, hogy volt még egy nem lebecsülendő hozadéka is a századvég ünnepségeinek: vidéki városaink egymással versengve telepítettek parkokat, s ha már zölddé tették a korábban többnyire piacként használt főtereket, akkor szobor, emlékmű is került a templom vagy városháza elé. „Nem adjuk alább, mint a pestiek!" - mondták. A „magyar kisváros" félreismerhetetlen építészetével, jellegzetes közigazgatási épületeivel e korszak szülötte, az egymással vetélkedő lokálpatriótáknak az utódoknak szóló kőből, téglából rakott üzenete. Tudatában vagyunk, hogy az ország kulturális fejlődése nem épülhet másra, mint elődeink nagyszerű munkájára, azokéra, akik zenei anyanyelvünkhöz hasonlóan megalkották a csak reánk jellemző anyanyelvét épített környezetünknek. A honfoglalás ezredik évének ünnepe után a magyar államiság ezredik évfordulója újabb alkalom, hogy a nemzet számba vegye, mit örökölt a múltból, és mit tart érdemesnek leginkább tovább örökíteni. Mert többről van szó, mint pusztán a nemzeti azonosságtudat ápolásáról. Mind többen ismerik fel, hogy az ezredfordulót olykor kíméletlen racionalitással meghatározó gazdasági folyamatoknak is a tárgyiasult kulturális javak megőrzése érdekében kell hatniuk. Az állam mégsem vonulhat ki a műemlékvédelemből, szerepvállalásának azonban kiszámíthatóvá kell válnia. Ezt a kötetet épp annak reményében bocsátjuk útjára, hogy segítségével a Magyar Millenniumot ünneplő társadalom képet kap arról, hogy a kulturális kormányzat milyen, az épített örökség megőrzését célzó beruházásokat támogat. Kiadványunk minden e tárgyba illő kormányzati program, illetve az e programok által érintett csaknem 700 épület bemutatására és egyben a helyreállítás folyamatának érzékeltetésére törekszik. Lexikon jelleggel, megbízható szakmaisággal és mindenki számára érthető formában. Hogy az új évezred küszöbén a maguk pompájában mutathassuk meg értékeinket a nemzetnek és a világnak, s a múltból hozott tőkét a jövőre fordítsuk. ROCKENBAUER ZOLTÁN a nemzeti kulturális örökség minisztere