Báró Forster Gyula: Magyarország műemlékei 2., A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Budapest, 1905)

Előszó

terium döntése kéressék ki, nehogy becses műemlékek eredeti jellegükből kiforgattassanak vagy épen tönkretétessenek ama körülmény miatt, mert az illető tulajdonosnak állítólag sejtelme sem volt arról, hogy p. o. a város érdekességéhez, régi jellegéhez tartozó várfal, bástya vagy templom oly történelmi vagy művészeti emlék, melynek fentartását a hazafias kegyelet is parancsolja. Ennek a jegyzéknek elkészítésével dr. Gerecze Péter bízatott meg. Alig kell mondanunk, hogy a jegyzékbe nincs befoglalva a praehistorikus leletek nagy száma. Ez külön jegyzéket igényel. Azonban fel vannak említve a földvárak, sánczok, lakott telepek. Lehetetlen volt azonban már átkutatni a nyilvános és magángyűjtemények s múzeumok jegyzékeit, a pecsét- és éremtan anyagát és az irodalomban lakóhelyük szerint meg nem nevezett tulajdonosok ingó műemlékeit. Minthogy a jegyzék legnagyobbrészt az irodalmi anyagon alapul, önként érthetőleg ideiglenes, mert az nem a törvény rendelkezései értelmében fentartandó műemlékek sorozata, hanem magában foglalja nemcsak a helyszíni felvétel és leírás alapján vagy köztudomás szerint, hanem tisztán csak az irodalom adataiból ismert műemlékeket is, melyek között bizonyára jelentékeny számban fognak foglaltatni már nem létező emlékek is. A műemlékek fentartásáról szóló törvénynyel szemben a jelen jegyzék a nyers anyagot tartalmazza, melyből a helyszíni felvételeken alapuló vizsgálat és tárgyalás útján kell kiválasztani a törvény értelmében fentartandó műemlékek sorozatát, mindig az ingatlanokat értve, mert az ingó emlékek iránt törvény még nem hozatott. Egy tekintet a jegyzéknek vaskos kötetére és lehetetlen, hogy fogalmat ne alkossunk magunknak arról a nagy munkáról, melyet bizottságunk tagja, dr. Gerecze Péter tanár végezett határtalan odaadással, lankadatlan kitartással és munkaerővel, melyért mindazok részéről, kik a műemlékek ügyével foglalkoznak, igaz hálára számíthat. Valamint köszönet illeti azokat a férfiakat, kik őtet tanácsokkal s adatokkal támogatták. Halavács Gyula az egész mű nyomtatása alatt segédkezett s nemcsak sok adatot, hanem helyi ismeretei alapján helyreigazításokat közlött. Dr. Békefi Rémig, egyetemi tanár szakszerű előzetes észrevételekkel, Tragor Ignácz, Vácz város monográfusa igen sok helyi adattal, Márki Sándor, egyetemi tanár, Téglás Gábor főigazgató az áltakik bejárt megyék anyagának kiigazításával, Finály Gábor a római kor adatainak átnézésével segédkeztek a szerzőnek, ki csak úgy volt képes négy évet meghaladó, éjjel-nappal tartó szakadatlan munka mellett a művet befejezni, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium őtet középiskolai tanári működése alól másfél évre felmentette. A jegyzék összeállításában követett eljárásra nézve megemlítjük, hogy az ABC-rendbe állított megyék és községek keretében időrend szerint felsorolt emlékek és ezek irodalmát megelőzi azoknak a nyomtatott és kézirati műveknek, valamint rajzgyűjteményeknek jegyzéke, a melyek az egész országra, vagy annak a politikai felosztástól eltérő részeire vonatkoznak. Azután minden megye élén, szorosan az illető megye egész vagy nagyobb területeire vonatkozó irodalom következik. Épen így minden város és községnél előbb az egész helyre s ennek összes műemlékeire vonatkozó művek és ábrázolások jegyzéke közöltetik. A munka végén pontos tartalomjegyzék tünteti fel a) az összes helységneveket b) külön az összes személy- és tárgyneveket. Nem hallgathatunk el néhány észrevételt a jegyzékbe sorolt emlékek korszakaira nézve. A M. T. Akadémia 1847. évben kiadott felhívásában a figyelmet a kisebb tárgyakra csak a szathmári békéig vélte irányozandónak, „sőt az építészeti művekre nézve is czélszerű ez ideig terjeszteni a figyelmet". A műemlékek ideiglenes bizottsága ennél még szűkebb keretek közé volt hajlandó szorítkozni. Működése úgy irányult, mintha feladata csakis a középkori stylusok emlékeinek védelmére vonatkoznék. Ennek az irányzatnak tarthatatlanságáról azonban nem volt nehéz az 1881. évi XXXIX. t.-czikk alapján végleg szervezett bizottságot meggyőzni addig is, míg az 1902. évi szabályzat kijelentette, hogy a bizottság gondoskodásának keretébe tartoznak a történelem előtti időktől kezdve a XIX. század elejéig épített művek és tartozékaik. A jelen jegyzék készítésénél ez a keret szolgált zsinórmértékül.