Báró Forster Gyula: Magyarország műemlékei 2., A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Budapest, 1905)
Előszó
Megemlítjük mégis, hogy külföldön sokfelé már a védelem túlterjed a XVIII. századon, így Ausztriában a bizottság hatáskörét, mely eredetileg a XVIII. század végéig keletkezett emlékekre vonatkozott, az 1899. évi új szabályzat kiterjesztette a XIX. század közepéig, míg Poroszországban a határ már az 1870. évig terjed. Olaszországban az 1902. évi törvény az ötven év előtt keletkezett művekig, vagyis ma, 1855-ig. terjeszti ki a védelmet. Hollandia a leltár készítésének határául az 1850. évet tűzte ki. Szólanunk kell a műemlékek jegyzékeinek elkészítéséről külföldön is, hogy megítélhessük azt a munkát, melynek a jelen jegyzék elkészülését köszöni. Francziaország, mely az ő történelmi emléki bizottságát 1837-ben állította fel, a műemlékekről nem bír más jegyzékkel, mint melyben 1-ször a mégalitique, 2-szor az antik, 3-szor a középkori, renaissance- és újkori emlékek, mintegy 2400, a megyék betűrendjében, nevük szerint, egyszerűen felsoroltatnak A jegyzékről és leltározásról az Előszó elején említett munkánkban, a Francziaországról szóló részben, bővebben szóltunk ugyan, de nem mellőzhetjük hallgatással, hogy már a XVIII. század végén történtek Francziaországban a nagy forradalom vad dúlásai ellenére is intézkedések, különösen a leltározás iránt. - - A művészetek ideiglenes bizottsága által szerkesztett és a Convention Nationale közoktatási comité je által elfogadott utasítás 1 reá mutat arra, hogy az elmúlt századok művészetének alkotásai most már a nép tulajdona: „mindezek a kincsek őtet illetik . . . Ennek az örökségnek egy részét az ellenségeitek által gyáván elhagyott házakban fogjátok találni; érvényesítsétek azt az általuk oly kegyetlenül bántalmazott ész javára; távolítsátok el attól a gyanús kezeket és mindegyitek úgy járjon el, mintha felelős lenne ezekért a kincsekért, melyeket a nemzet reá bíz". Valóban nagy szükség volt a felügyeletre, azért rendelte el a Convention Nationale, hogy közoktatásügyi comité-je a fentartásról gondoskodjék s a leltárakat elkészítse, sőt a köztársaság II. évében, frimaire 28-án kiadott decretumával ezt a comitét, mint „a művészetek időleges bizottságát" szervezte és reá bízta az 1790. évi Commission des Monuments teendőit. Feladata volt, hogy 1-ször végrehajtsa az emlékek, a tudományok és a művészetek tárgyainak fentartása iránt kiadott rendeleteket, 2-szor az emlékeket röviden leírja és osztályozza (classer). Az osztályozás másodlagos művelet, mely megmutatja azt a helyet, mely a tárgyakat megilleti (le rang qui leur convient). Első dolog volt a jegyzékek, a leltárak elkészítése, mert e nélkül az ellenőrzés, főleg az ingó emlékeknél s műkincseknél, csakugyan hiába való volt. Részletes intézkedéseket tartalmaz az utasítás a régiségekre, a festészeti, a szobrászati művekre nézve, l'ovábbá külön utasítások vannak az építmények leltárainak készítésére nézve. Külön pontban kiemeli, hogy még azokról a házakról, kastélyokról és más emlékekről is, melyek lebontása szükségesnek fog ítéltetni, leírások és felvételek készítendők, ha alakjuk, részleteik s felírásaik miatt ezek fentartása hasznosnak látszik. Az utasítás lelkes felszólítást foglal magában, hogy midőn a nép a lánczot lerázta ? elnyomóit letiporta, telve jogos haraggal mindenre lesújthatott, de most ezek a l^^k és paloták, rr^lyekre még felháborodott szemekkel tekint, már az ő és nem az el 1 ensJj^Btulajdonában vannak. Kívánja, hogy a franczia nép, mint egykor Dcmetrius-Poliorcetus, elnwnahassa: „A tyrannusok ellen vittem a háborút; de a művészet, a tudomány, az irodalom támogatásáért sohasem fordultak hozzám hiába". Az utasítás azzal végzi, hogy a köztársaság által kiadott törvények megtartása és az utasításban foglalt elvek alkalmazása által a nemzet összes kincsei leltároztatni és fentartatni fognak és a törvényhozók azokat üdvösen fogják használhatni, hogy az ész előrehaladfkiit siettessék, mely nélkül nincs szabadság. Sajnos, évtizedek voltak még szükségesek, míg a védelem hatályosabbá válhatott és a mi a leltározást illeti, ez, a gyűjtemények jegyzékeit nem tekintve, a legnagyobb részt csak „pium desiderium" maradt. 1 Instruction sur la manière d'inventorier et de conserver, dans toute l'étendue de la République, tous les objets qui peuvent servir aux arts, aux sciences, et à l'enseignement, proposée par la Commission temporaire des Arts et adoptée par le Comité d'Instruction publique Je la Convention Nationale. (Le 15 messidor, l'an 2 de la République française une et indivisible. 1794. jún. 3. 1 — 88. lap).
