Báró Forster Gyula: Magyarország műemlékei 2., A Műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma (Budapest, 1905)

Előszó

Az Assemblée Nationale, miután a papság javait közvagyonnak nyilvánította, eladási bizottságát szólította fel, hogy őrködjék az ezen javakban létező művészeti emlékek fentartása fölött. Ez a bizottság, kiegészítve tudósokkal és művészekkel, alkotta az emlékek bizottságát, melyben nevezetes része volt Grégoire-nak, Blois püspökének és melynek helyébe később, mint említők, a művészetek bizottsága lépett. Az eladási bizottság, illetőleg az emlékek bizottsága indította meg a fentartandó emlékek kiválasztását s a kiválasztott emlékek több helyen, jelesen a szobrászati és festészeti művek a Petits-Augustins szerzetesek házában állíttattak ki. A gyűjteményt a Convention Nationale, mint a franczia emlékek múzeumát szervezte, ámde XVIIÏ. Lajos kormánya azt feloszlatta. Ennek a múzeumnak őrévé neveztetett ki Lenoir Sándor, ki a köztársaság kilenczedik évében, 1800-ban kezdte közzétenni a franczia emlékek múzeumának leltárát: (Musée des Monuments Français ou Description historique et chronologique des Statues etc.), melyből az utolsó, a VI, kötet 1806-ban jelent meg. Ez volt a forradalom által széthányt emlékek megmentésének első intézménye és Lenoir műve az első becses leltározási munka, melyet később újak követtek. Nem hallgathatjuk ugyanis el, hogy már nagyszámú, részben sorozatos mű jelent meg, melyek a franczia emlékek és műkincsek jelentékeny részének, bár nem a megkívántató rendszerességgel szerkesztett leltározását tartalmazzák. Meg kell említenünk, hogy a francziáknak van anyagi és szellemi erejük, hogy saját emlékeiken kívül a külföld ó- és középkori emlékeire is figyelmet fordíthasscmak, jelesen a párisi Institut egyik akadémiájának védősége alá helyezett külföldi iskoláik: így a Villa 4

r

edici-ben elhelyezett Académie de France-on kívül az Ecole d'Athènes és az Ecole de Rome LU,án Olaszország, Görögország és a Kelet emlékeinek felkutatására, ismertetésére s ezek segélyével gyűjteményeik gazdagítására áldozhassanak. Sőt legújabban az Ecole de Rome már Dalmácziára fordította figyelmét, hol Zeiller a keresztény bazilikákat és necrolopusokat tanulmányozza Dalmácziára, melynek műemléki, művészeti ismertetésében is külföldi tudósok veszik ki az oroszlánrészt és érdemlik ki a pálmát. Sőt Francziaország most már a szélső Keleten is szervezett a római és athéni mintára iskolát (Ecole d'Extrême Orient), mely már az indo-chinai emlékek, jelesen a (ambogde-i emlékek leltározását is megkezdette, holott alig hat éve (1899), hogy az Institut második akadémiája ennek az iskolának programmját és alapszabályait megszerkesztette. A mi Olaszországot illeti, itt a műemlékeknek szintén egyszerűen a neveket tartalmazó jegyzéke (mintegy 14000) 1902. évben jelent meg és itt ezt a munkát a tíz kerület élére állított hivatalok : az Uffici regionali hajtották végre ! A magántulajdonban levő kiváló értékű tárgyak jegyzéke 1903 deczember 31-én tétetett közzé s 203 tárgyat foglal magában. Németországban nincs a műemlékeknek általános jegyzéke, azonban úgy Poroszországban, mint a többi államokban, valóban szép eredménynyel folyik a műemlékeknek kerületek, tartományok szerint való ismertetése és leltározása. A különböző államokban és az államok különböző tartományaiban létező emlékek ismertetéséről eddig már mintegy 150 kötet jelent meg. Ámde ez nem pótolhatja és nem pótolja a jegyzék hiányát, egyrészt, mert ily nagy tömegben a kikeresés fölötte nehéz s az összeírás az érték megkülönböztetése nélkül mindent magában foglal, mi emléknek nevezhető és másrészt, mert az összes területnek még egyharmadáról hiányzik az összeírás. Nem lehetett tovább is kitérni a jegyzék elkészítésének munkája elől, midőn az 1900. évben Drezdában tartott műemléki gyűlés (Tag für Denkmalpflege) a német műemlékek kézikönyvének elkészítését elhatározta és a munkálatot maga a német császár vette pártfogásába, kinek segélyével megkezdetett a német műemlékek rövid leírását magában foglaló általános jegyzék kiadása. A Dehio György, strassburgi egyetemi tanár által szerkesztett s a német császár által 1904-ben engedélyezett 50,000 márka segélylyel megindult műből: Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler, a folyó 1905. év őszén jelent meg az első kötet: Mitteldeutschland. Ez a jegyzék azonban nem tartalmaz minden emléket, mint az előbb említett leltári leírások. „Azzal ellentétben, mint az előszó mondja, a kézikönyv egységes mérték szerint való megrostálást és kiválasztást visz végbe ; az összes német művészeti területet egyenlően figyelembe veszi ; az