Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Szabó Tekla: Az őraljaboldogfalvi falfestmények feltárása és korabeli másolataik

MŰHELY 39 Szabó Tekla AZ ŐRALJABOLDOGFALVI FALFESTMÉNYEK FELTÁRÁSA ÉS KORABELI MÁSOLATAIK Földrajzi és történeti áttekintés Őraljaboldogfalva (Sintämärie Orlea) Hunyad megyében, a mai Románia területén található Hátszeg (Hateg) királyi várának közvetlen közelében, a Sebesel (Sibisel) patak mentén, a Strigy (Strei) folyó torkolatához közel. A falutól húsz kilométerre áll Vajdahunyad vára. Őraljaboldogfalva a 13. század végén alapított Hátszeg vármegyéhez tartozott. Templomának építésére közvetlenül ez után kerülhetett sor.

1 A falu státusa különbözött a környező településekétől, amelyeket a kenézek - vlach telepítési vállalkozók - uraltak és Hátszeg várának adóztak. Királyi telepesek alapították, akárcsak a Hátszeg medence északi részét határoló Magyarbrettyét (Bretea Ungureascá), a hátszegi várat és Váralját.

2 Fontos szerepet játszott az Erdélyt fenyegető Havasalfölddel összekötő zsilvölgyi átjáró és a Temes, az Al-Duna felé kényelmesen járható Vaskapu-hágó őrzésében, a királyi hatalom megszilárdításában. Őraljaboldogfalva erdélyi püspökséghez tartozott egyházát - a hátszegi várral együtt - 1300 körül Kán László vajda bitorolta, ezért a pápa kiközösítéssel fenyegette.

3 Őraljaboldogfalva valószínűleg szerepet játszott a korona visszaszerzéséért folytatott harcban, amely ekkor Kán László kezében volt. Végül 1310-ben, Gentilis ferences barát és pápai legátus által közvetített kiegyezéssel, több település birtoklásáról lemondott Károly Róbert javára, így a törvényes koronázásra is sor kerülhetett.

4 Bár az oklevél nem említi, valószínűleg ekkor veszíthette el Őraljaboldogfalvát, de hatalmának végső megtörése csak később következett be.

5 Ehhez a zavaros történelmi időszakhoz köthető az Istenszülő kegyelmébe ajánlott templom gazdag freskóciklusa. A falképek nagy részét 1311-ben festették, ezt jelöli a templom déli oldalán lévő felirat.

6 Az ikonográfiái programba illesztve több helyen is találunk utalást a királyi hatalmi jelképekre (a katonák árpádsávos lobogót visznek: 1. ábra, a mártír nők anjou-liliomos koronát hordanak: 2. ábra) valamint a királyi kegyet élvező ferencesekre (Krisztus szenvedésének hangsúlyozása, Keresztvitel, Mária gyermekkorának jelenetei). Egy 1315-ben kiállított okieveiben, Miklós - István „villicus de Hatzak" fia - Károly Róbertnek panaszolja, hogy a románok gredistyei (Britonia) birtokát elfoglalták. A gyulafehérvári káptalant János „de uilla Sancte Marie" képviseli.

7 Valószínűleg ugyanez a plébános szerepel az 1332-es és 1333-as pápai tizedjegyzékekben is.

8 Ez utóbbiakból