Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Nováki Gyula: Kuruc kori várak, sáncok Dunaföldvár – Solt – Dunakömlőd térségében

A régészeti ásatás pontosan meghatározta a kuruc kori sánc helyét, ezért arra gondolhatunk, hogy Bottyánék felmérése csak hozzávetőleges volt. A kuruc kori sáncok szerkezete A kuruc kori levelezésekben, emlékiratokban az ország egész területéről igen sokszor említenek sáncokat, de közelebbi leírásukkal, pontos helymeghatározásukkal ritkán találkozunk. Ennek a gazdag anyagnak az összegyűjtése és feldolgozása még nem történt meg, régészeti ásatásra pedig eddig csak az itt ismertetett Bottyánvárban került sor. Az egykorú leírásokból említek néhány adatot, a teljesség igénye nélkül. A kuruc kori sáncok előzménye visszanyúlik a török korba. Alig fejeződött be a török korszak a 17. század végén, pár év múlva ismét harcok lángoltak fel, a Thököly- majd a Rákóczi-szabadságharc következett. Az egész ország területén ide-oda hullámzó harci események során ismét felhasználták a még többnyire ép várakat. Javításukat, fejlesztésüket a kurucok és a császári seregek egyaránt ugyanazzal a módszerrel folytatták, ami az előző, török időkben kialakult. Takáts Sándor sok példa és forrás segítségével írta le a török kori palánk lényegét. Két sorban oszlopokat ástak le bizonyos távolságokra, a két sort összekötötték, közüket földdel kitöltötték. Az így nyert, átlag ölnyi (közel 2 méter) széles falat kívül-belül megtapasztották, tetejét zsindellyel, szalmával lefedték. Jobban felfogta az ágyúgolyót, mint a korábbi, gyakran vékony kőfal és könnyű volt kijavítani.

150 A kuruc korból Rákóczi Ferenc emlékirataiban találjuk ennek a várfalnak a leírását, amelyet a Thököly-féle szabadságharccal kapcsolatban, de csak általánosságban ismertet. A palánk egyszerű kerítés volt, egymástól két-három lábnyira (kb. 1 méterre) levert hosszú cölöpök alkották, ezeket sövénnyel összefonták és pelyvával kevert sárral betapasztották. A bástyákat is hasonló módon egybefont gerendákból emelték.

151 Rákóczi felismerte a várak fontosságát, mint 1710-ben írta: „nem lehet országot csak tatár-módon bírni... mert ha mi nem építünk is, de épít erősséget s sánczokat az ellenség."

152 A kurucok egyik jelentős sáncerőd rendszere Nyergesújfalu felett épült, francia hadmérnök tervei alapján, cölöpökkel ellátott redutokkal. Ezzel szemben pedig Karvánál (Kravany nad Dunajom) Bottyán felügyelete mellett építettek sáncot háromszög alakban, minden sarkán egy-egy kerek rondellával. Utóbbi árkának közepén sűrű cölöpsor volt, a bástyák oldalába pedig kiálló „sörtéseket" raktak.

153 Simontornyán a sánc javításához karókat és fűzfavesszőt kellett beszerezni, de ha tűzifahiány lépett fel, néha megbontották a faszerkezetet.

154 A császári sereg is készített hasonló sáncokat. Észak-Magyarországon Újhely (Kiszuczaújhely-Kysucké Nővé Mesto) hármas védővonalának külső tagja „falusi árok, tövissel, a második jó töltés... a harmadik kőfal" volt.

155 A kurucok támadására számítva Szombathely és Kőszeg védelmére szintén sáncokat, cölöpsorokat emeltek.

156 1704-1706-ban a császáriak Bécs védelmére a város előtt 13,4 km hosszú,

157 távolabb keletre pedig két részletben, több mint 20-20 km hosszú sáncokat és redutokat építettek a Duna - Fertő-tó - Sopron - Fraknó (Forchtenstein) vonalban. Az egykorú leírások