Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Tolnai Gergely: A komáromi erődrendszer műemléki szemmel

ték meg a két hídfőerődöt is, illetve a déli (magyar) oldalon egy további, 10 zártsáncból álló védővonalat emeltek. A rendszer keleti vége a hídfőerőd mellett, míg nyugati vége a mai Monostori erőd helyén állt kísérődnél volt.

9 A szabadságharc leverése után folytatódott az erődrendszer kiépítése: befejezték a Nádor és a Vág-vonal építését, állandó védművekkel váltották fel a hídfőkben álló sáncokat.

10 Számos tanulmány készült ebben az időben a további modernizálásra, a pénz hiánya miatt azonban ezeknek a terveknek csak kis töredékét sikerült megvalósítani. A mátyusföldi oldalon nem épültek további erődelemek, a Duna déli oldalán is csak kettő: a Monostori- (1850-1871) és az Igmándi erőd (1871-1877). Ugyanekkor emeltek a Győr felé vezető vasútvonal ellenőrzésére egy kisebb fedezőművet.

11 Érdekes, hogy a Csillagerőd mellett sehol sem terveztek vagy építettek vasutat biztosító záróállásokat: sem ott, ahol Pest felé mennek a vonatok, sem ott, ahol Székesfehérvár felé.

12 A Pest felöl jövő utak lezárására 1855-ben Ószőnytől keletre egy előretolt önálló sáncot emeltek, mely azonban a vasútvonalat nem biztosította.

13 Már az építkezések befejezésekor látszott, hogy az erődrendszer hamarosan elavul. Hiszen a 19. század végének haditechnikai forradalma során a lövegek ereje és hatótávolsága megnőtt, így már sokkal távolabbról is veszélyeztetni tudta az eddig biztonságosnak vélt, az erődök által védett belső területeket. Ezért a századfordulón újabb terveket készítettek az erődrendszer modernizálására, a meglevő állások korszerűsítésével, s egy új védelmi gyűrű kiépítésével. A gazdasági lehetőségek azonban ezt a modernizálást nem engedték meg, így Komárom megmaradt 19, század végi állapotában.

14 Bár helyőrség működött benne, s hivatalosan az erődök közé sorolták, mégis inkább kiképző és raktárbázisként tartották számon. Ekkor már nem kapott modern fegyvereket, s géppuskaállásokat sem építettek be. Az első világháború utáni békeszerződés kettévágta az erődövet, amely így végképp elvesztette stratégiai funkcióját, azonban mindkét oldalon álltak még olyan elemek, melyek katonai kezelésben maradtak. A szlovák hadsereg kaszárnyaként használta az Öreg- és az Újvárat, a Vág-vonal erődelemeit raktárnak adta el. A Nádor-vonal és a Vágdunai hídfőerőd elemei ebben az időszakban jobbára üresen álltak. Miután a hídfőerőd sáncainak katonai jelentőségük már nem volt, lassacskán körbeépítették, illetve elbontották ezeket. Több helyen is áttörték a Nádor-vonalat, hogy a városból kivezető utaknak, vasútnak helyet biztosítsanak. Ugyanebben az időszakban a magyar oldalon a hadsereg kaszárnyának (Monostori és Igmándi erőd), illetve részben kaszárnyának, részben lőszerraktáraknak használta az épületeket (Csillagerőd).'

5 A térképek alapján a Csillagerődtől nyugatra eső sáncrendszer északnyugati elemét ekkorra teljesen, míg a délnyugatit részben elbontották. AII. világháború alatt részben laktanyák, részben lengyel katonák gyűjtőtáborai voltak az erődök.

16 Szerencsére 1944-45-ben nem próbálták meg védelemre felhasználni az erődövet, így az viszonylag épségben vészelte át a harcokat.

17 A világháború után mind az Öreg- és az Újvárba, mind a Monostori erődbe szovjet csapatok települtek.

18 Az Igmándi erődbe cipőgyár, polgári védelmi raktár, illetve később