Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)
MŰHELY - Tolnai Gergely: A komáromi erődrendszer műemléki szemmel
szabadtéri mozi került. A Csillagerődben eleinte a hadifogságból hazatérő katonák leszerelését intézték, majd ismételten raktárak kerültek a falakon belülre. A Nádor-vonal elemeit részben üzemeknek adták oda, részben raktáraknak használták fel, az I. erődöt pedig elbontották, mert részben a vasút, részben egy gyár számára kellett a terület. Az 1990-es évek elejére mind a két országból kivonultak a szovjet csapatok, ekkor az Újvárban szlovák katonák költöztek a helyükre, a magyar oldalon lévő objektumokat pedig az állam vette át további hasznosításra. A 19. században történt egységes építkezésnek, illetve átépítésnek köszönhetően - az átalakítások ellenére - ha alaprajzukban nem is, külső látványukban az erődök viszonylag egységes látványt mutatnak. Minden 19. századi erődelem, valamint a korábbi Öreges az Újvár is téglaszerkezet, ahol a nyílászárók kereteit vagy kemény fehér mészkővel, vagy süttői vörös mészkővel (a magyar vörösmárvánnyal) szegélyeztek. Az Öreg- és Újvár falai nem kaptak külső kő-köpenyezést, azokon a téglafalazatok jól megfigyelhetőek. Hozzájuk hasonlóan, a Vág-vonal kisebb állásainál és az azokat összekötő falakon is a téglaszerkezetek mutatják a külső struktúrát, mindössze a tüzelőállásoknál, valamint az ajtó- és ablakkereteknél vannak fehér és vörösmészkő elemek beépítve. A Nádor-vonal I., III. - VII. elemei és a hídfőerődök (mind a Vág-dunai, mind a nagy-dunai) még hasonló stílusban épültek: nagy téglafelületekkel, a nyíláskereteknél kő tagozatokkal, az ellenséges tűzhatásnak közvetlenül kitett felületeiket (az árkok külső és belső oldalfalai, az árokoldalazóművek) pedig kőburkolattal látták el. Érdekes, de csak esztétikai különbség, hogy míg azok a falak, melyek a városi oldalon vannak, szabályos kváderkövekkel vannak kirakva, addig a sáncok ellenség felöli oldalai szabálytalan, „küklopikus" kövekkel. Azokon a szakaszokon, ahol kőfal burkolja a téglafalazatot, ott a nyílásoknak nincsenek külön kialakított kőkeretei. Valamely okból a II. számú erőd kivétel: itt minden felületet kővel burkoltak, a kaszárnyatömböt és a belső rondella falsíkjait is. 19 Magyar oldalon a később épült Monostori és Igmándi erődök teljes kőburkolatot kaptak. (Kivéve a Monostori erőd déli és nyugati kaponier belső udvarainak homlok zatait, ezek azonban olyannyira eldugott helyek, hogy gyakorlatilag sehonnan sem látszanak.) A Csillagerőd pedig - hasonlóan a Vág-dunai hídfőhöz - kívülről is látható téglaszerkezettel épült, mindössze a nyíláskereteit, illetve külső árkának a falait rakták ki kőből. Szerencsére a 19. században az egész erődrendszer összes lőrésének, nyílászárójának, védőrácsának formáját szabványosították. így, bár számos helyen az eredeti elemek eltűntek, esetleges helyreállításuk a későbbiekben lehetővé válik, hiszen minden típusból néhány darab valahol mindenképpen megmaradt, s azok alapján az erődrendszer teljes területére rekonstruálhatók a szükséges részegységek. Miért szükséges védelem alá helyezni ezt az erődrendszert? Nem csak azért, mert ez a mai Magyarország és Szlovákia legnagyobb erődrendszere, hanem azért is, mert a hadtörténelem fejlődésében egyedülálló korszakot mutat be és reprezentál. 20
