Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Tolnai Gergely: A komáromi erődrendszer műemléki szemmel

alakítottak ki, elpusztítván a lehetőségét is annak, hogy ezen a területen a korábbi erősségek bármilyen nyoma fennmaradjon. Komárom ebben az időben nem csak egy passzív végvár volt, melynek szerepe a területvédelem volt, hanem „offenzív hídfő", melynek egyik fő feladata volt a Dunától délre eső területekre vezető portyákat, hadjáratokat biztosítani, azoknak biztos támaszpontul rendelkezésre állni. Ezt a célt pusztán a folyók között álló erődítményekkel nem lehetett biztosítani, ezért vált szükségessé két hídfőállás létesítése. Az egyiket a Duna jobb partján, a másikát a Vág-Duna bal partján emelték.

3 A képi ábrázolások alapján ezek a hídfőerődök eleinte egy négyzetes épületből álltak, melyeket palánkfal vett körül, mind a négy sarkukon bástyákkal. Később sáncokat is emeltek melléjük, megnövelve területüket; azonban a 19. századig szilárd anyagú védművek a hídfőkben valószínűleg nem épültek.

4 Miután a török háborúk befejeződtek, Komárom elvesztette katonai jelentősségét, ezért az Udvari Haditanács a város körüli védművek felhagyásáról döntött. Elrendelték a lebontását, az árkok betemetését, s mindezen területeknek a lakosság részére való kiárusítását. Az 1763. és 1783. évi nagy földrengések komolyan megrongálták az Öreg- és az Újvár falait, s ezért - illetve mert a katonai helyzet kedvezővé vált - a kincstár szükségtelennek ítélte a vár helyreállítását, további fenntartását. A helyőrséget elvezényelték innen, az előterep telkeit a lakosoknak kiosztották, s elárverezték az épületeket is.

5 1807-ben, a napóleoni háborúk hatására döntött úgy a bécsi hadvezetés, hogy újra meg kell erődíteni a komáromi várat. A nemrég elárverezett telkeket ismét kisajátították, s katonai és polgári munkások (a 48. Vukassovich gyalogezred, illetve környékbeli és liptói jobbágyok) bevonásával elkezdődtek az erődítési munkálatok. Ekkor a csallóközi szakaszon 6 zártsánc és az összekötő állások épültek fel, majd az újszőnyi oldalon 7 fő- és 14 előőrsállás épült. 1809-ben a Bécset ért francia támadás miatt, a Duna jobb partján egy előretolt sáncrendszert emeltek, mely a Conco patak vonalában Ácstól Nagyigmándon keresztül Kisigmándig, illetve a Nagyigmánd - Csép - Tárkány vonalon futott.

6 A napóleoni háborúk befejeződése után a hadvezetés továbbra is az erőd modernizálását és az új elvek szerinti kiépítését szorgalmazta. A modern követelményeknek megfelelően korszerűsítették az Öreg- és az Újvárat, visszabontották a mellvédeket, vastag földtöltéssel fedték le a födémeket. Az Öregvár udvaráról - egy kivételével - minden, még megmaradt épületet lebontottak, s a kaszárnyákat valamint a raktárakat a jelentősen átépített kazamatákban helyezték el (1827-1839 között 104 boltozott szobát alakítottak ki). Az Újvár falai mögött felépítették a kétszintes kaszárnyarendszert (melynek építése 1810-ben fejeződött be), a hozzá tartozó parancsnokság épületét (1815-re), melyeknek külső falai mintegy második védővonalat képeztek.

7 1810-ben elkezdődött - már a modern ágyúk megnövekedett lőtávolságát figyelembe véve - egy új külső védővonal építése is, ez lett később a Nádor-vonal. Eleinte még csak tábori állások rendszereként, melyeknek állandóvá történő átépítése 1833-ban kezdődött. Az 1848. évi szabadságharc kitöréséig mindössze az első 5 erődelem, s a köztük futó kötőgátak készültek el, a többi részen (a Csallóköz északi részén, a Vág-Duna felöli szakaszon) ekkor mindössze sáncokkal védték a várost.

8 1849-re zártsáncokkal erősítet-