Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vál, gótikus torony (Simon Zoltán)

VÁL, GÓTIKUS TORONY A Vál község 19. századi építésű római katolikus templomának tőszomszédságában álló úgynevezett „Csonka toronyról" már régóta közismert, hogy az a falu elpusztult középkori templomának megmaradt tornya. A torony környezetében 1973-ban Csukás Györgyi, 1986-ban pedig Hatházi Gábor végzett régészeti kutatásokat. A feltárások eredményeit Hatházi Gábor és Kovács Gyöngyi 1996-ban részletes feldolgozásban tették közzé (Hatházi Gábor - Kovács Gyöngyi: A váli gótikus templomtorony. Adatok Vál 14-17. századi történetéhez. Székesfehérvár, 1996.). A lenyűgöző alaposságú, monografikus igényű munka bőséges történeti összefoglalást is ad a község történetéről, valamint a templomra vonatkozó írott forrásokról. A falu birtokosai a 15. század végéig várjobbágyi-serviensi eredetű köznemesek voltak. Közben két ízben (1351-ben és 1432-ben) is hallunk a váli papról, bizonyítékaként annak, hogy a faluban a 14. század közepén már állt templom. A 15. század végére jelentős változás állt be a birtokviszonyokat illetően: a Mátyáskorban a falu két meghatározó birtokos családja, az egymással is rokonságban álló, igen tehetős Somiak és Endrédi Somogyiak. A Somiaknak nemesi kúriájuk is volt Válón. A 16. század elején újabb jelentős família, az Ákosházi Sárkány család vetette meg a lábát Válón. A szövevényes birtokjogi ügyeskedéseket sem nélkülöző késő középkori birtoktörténet csak 1541-ben került nyugvópontra, amikor I. Ferdinánd Vált Székesfehérvár városának adományozta, a polgárok helyébe azonban már 1543-ban a török került. 1550-ben a törökök palánkot építettek ki Válón, mely a 17. század végéig (legkésőbb 1687-ig) játszott szerepet. A 18-19. századi Canonica Visitatiok, illetve egyes vallatási jegyzőkönyvek kétségtelenné teszik, hogy a török palánk a középkori templom körül, azt katonai célra felhasználva épült ki. A visszafoglalás után romossá vált épületet a református hívek 1693-ban részlegesen újjáépítették és imaházként használták 1714-ig, amikor a katolikusok viszszavették. 1722-ben a templomot teljesen újjá- és átépítették, de a torony tényleges helyreállítására csak 1753-ban került sor. A középkori eredetű templomot Ürményi József 1819 és 1824 között lebontatta, a tornyot azonban harangtorony gyanánt „mint a magyar múltnak jeles emlékét" meghagyta. A torony kisebb, 1823-ban Vál, gótikus torony. A torony délkelet felől. Fotó: Simon Zoltán, 2002.