Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vál, gótikus torony (Simon Zoltán)

történt tatarozása után, jelenlegi formáját 1827-ben nyerte el, ekkor új harangokat, órát és keresztet kapott. A régészeti kutatások igazolták, hogy a „Csonka torony" valóban a falu középkori plébániatemplomának maradványa, s azt is megerősítették, hogy a török palánk a templom körül, azt felhasználva épült fel. A kutatások eredményei szerint a templom több periódusban épült fel. A legkorábbi periódusban itt egy egyhajós épület állt, melynek kora a 12-13. század fordulójára tehető. A második periódusban (a 15. század végén) a templomot háromhajóssá bővítették, s a kutatók szerint ugyanekkor épült a torony is. 1550-ben a törökök a templom köré palánkot emeltek, s ezzel kapcsolatban az épület keleti végét lebontva, egy trapéz alakú, sarkain támpillérekkel megerősített erődnégyszöget alakítottak ki. A torony ekkor „őr- és kaputoronyként" működött, melyhez észak felől toldalékot építettek. A reformátusok 1693-1714 között az általuk helyrehozott déli mellékhajót használták imaháznak. A katolikusok 1722-ben lebontották a déli mellékhajót és a török kori épületeket, s csak a főhajót állították helyre. A falkutatás a tornyon két középkori periódust különített el. Az első periódushoz a torony alsó % része tartozik. Az építkezés ideje a torony e szakaszán fennmaradt egyszerű, pontos korhatározásra alkalmatlan (csupán élszedéssel bíró) műrészletek miatt nehezen meghatározható. Az építkezés a falu birtokosainak körében feltűnő tehetősebb családok, az Endrédi Somogyiak és a Somiak itteni megtelepedésével hozható kapcsolatba, s a 15. század második felének első évtizedére tehető. A torony első periódusának nyílásrendszere jórészt megmaradt, mindössze a déli oldal első emeleti ablakát alakították át utóbb. Igen valószínű, hogy a földszinten ajtó nyílt a déli és a keleti oldalon is, ezek nyomait azonban a későbbi átalakítások teljesen eltüntették. A tornyot még a középkor végén, véleményünk szerint a 16. század elején, az Ákosházi Sárkány család birtokszerzése után megemelték. E periódus ablakai fennmaradtak. Fontos kérdés - de nem e falkutatás feladata volt eldönteni -, hogy a templom három hajóssá bővítése melyik gótikus periódushoz is köthető. A török hódoltság idején a templom körül palánk állt, melynek része volt a teljesen átalakított templom és a változatlan formában hagyott torony is. A periódus egyetlen fennmaradt emléke a keleti oldal földszinti szakasza előtt álló utólagos falmaradvány. A hódoltság után erősen megrongálódott torony képére és állapotára nem volt hatással a rövid (1693-tól 1714-ig terjedő) református birtoklás. A katolikusok birtoklása idején a torony alsó két szintje az alatta levő kriptával együtt már 1746-ban elkészült, de a teljes helyreállítás csak 1753-ban következett be. 1746-ra tehető a déli és keleti ajtó, a keleti oldal első emeletéről a karzatra vezető ajtó és az ugyanazon a szinten, a déli oldalon nyíló ablak mai formájának kialakulása. Befalazták a harmadik emelet nyugati ablakát, és ekkor épült meg a kripta, melyben Beniczky Sándor és családtagjai nyugszanak, valamint a földszint boltozata. Az egykori karzat nyomai lehetnek a keleti oldal eléfalazásában megfigyelhető gerendafészkek.