Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Martonyi, Háromhegyi pálos templom- és kolostorrom . A szentély kőtöredékeinek előzetes vizsgálata (Kovács István)

osztósudarából négy, mérművéből két összeillő töredék került elő. A mérműtöredékből látható, hogy megegyezett az előző ablakéval. A szentély mind az öt ablakából kerültek elő töredékek, mérműveik rekonstrukciójához azonban nem elegendőek. A déli oldal meglévő ablakának felmérése és a mérműtöredékek 1:1 méretű felrajzolása után úgy tűnik, hogy szerkesztésénél az osztósudár vastagságát vették alapul (31,2 cm), s az ablak szélességét ennek háromszorosában határozták meg (93,6 cm). A továbbiakban ezzel a mérettel számolva, átlójával négyzethálót szerkesztettek. Az első négyzet átlója kimetszette az ablak könyöklőjét, a negyedik a vállvonalat (374,4 cm). A mérművek szerkesztésénél valószínűleg az egymásban elforgatott négyzetek elvét alkalmazták. A hajó két (mérművek nélküli) ablaka és támpillérei az elmúlt évben elkészültek. A szentély támpilléreiből előkerült töredékek szerint, formai megoldásuk megegyezett a hajóéval. Vízvetővel egyszer lépcsőzött, oromzatos támlefedésűek voltak. A szentélyen lévő öt támpillér vízvetője egy síkban van az ablakok könyöklőrézsűjével. A belsőben a gótikus ablakok könyöklőrézsűi íves-hornyos övpárkányban folytatódnak, melyek nagy részét a falazatból kibányászták. A boltozat a szentély nyugati szakaszán erről a párkányról indul. A szentélyboltozat a helyükön lévő bordaindítások, faloszlopok, és az előkerült leletanyag alapján két szakaszos, középen harántíwel elválasztott boltozat lehetett. Nyugati szakasza keresztboltozat, a keletinek viszont poligon alaprajzúnak kellett lennie. A keleti szakaszban a körtetagos bordák hengeres faloszlopon lévő, galléros tagozatlábazatú faloszlopokról indulnak. Leletanyagként előkerült a két darab tárcsás zárókő, az indítóbordák egy része, és a bordák 30%-a. A lábazati szinten a szentély és a sekrestye fala kötésben áll, efelett azonban a szentélyfal további felmenő részét egy már meglévő épülethez ragasztották. A szentélypoligon alaprajza jelentősen eltér a szabályostól, ez a torzulás még két méter magasságban is jelentős. Ez komoly probléma elé állíthatta a boltozat építőit, hiszen a felmenő falakat nem lógathatták le az alapról, és a poligonsarkokat sem mozdíthatták el jelentősen, hiszen akkor a már megkezdett támpillérek nem estek volna a poligonsarkokba. A boltozat kőfaragványainak gyártását szabályosan kezdték, hiszen a nyugati szakasz hármas bordaindításai és zárókövének tengelyei is teljesen szimmetrikusak (117-63-117-63 fok). A szentélypoligon faloszlopai szintén szögfelezőben készültek. Az alaprajzi torzulást a kőelemek egymáson való minimális elforgatásával próbálhatták korrigálni. Ez a torzulás még a boltozat vállainak szintjén is olyan nagy lehetett, hogy a poligon zárókövét a torzulásnak megfelelően kellett faragniuk, amit tengelyei által kimetszett szögek illusztrálnak (110-70-33-34-43-70 fok). A lavabo fülke medencéjének hiányzó töredékei előkerültek, és illeszkednek a helyén lévőhöz. Formai kiképzése szerint poligonális volt. A szentélybelsőben előkerült néhány olyan kis filigrán keresztmetszetű faragványtöredék, mely a felsorolt szerkezetek közül egyikhez sem tartozhatott. A szentélybelső egy kis részének feltárása még várat magára, reméljük hogy innen további töredékek fognak előkerülni Kovács István