Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Ják, Szent György-templom. Az épület körül végzett ásatás (Valter Ilona - P. Hajmási Erika)

Ják, bencés apátsági templom. Összesítő ásatási alaprajz. Rajz: Valter Ilona - P. Hajmási Erika - Derdák Ferenc - Hajmási Gábor - Pálvölgyi Tamás, 2002. dréncső tervezett árka már a Cl3, C14 és Cl5-ös szelvények északi részében lenne kiásva, tehát előtte fel kell tárni a területet, miként a templom körül mindenütt, ahol a terv szerint a dréncső rendszer körbeveszi az épületet. 2002-ben a fent nevezett szelvényekben 176 sírt tártunk fel, és ezzel az összesen feltárt sírok száma 85l-re emelkedett. A sírokból 24-et 11-12. századinak határoztunk meg, sőt egyes sírok melléklete alapján a keltezést a 10. század végére is tehetjük. Ilyen a D7. szelvényben feltárt, és a kolostor nyugati fala alatt fekvő 722. sír, S végű hajkarikái alapján, vagy ugyanebben a szelvényben a 740-es sír, amely a 731. sír alatt feküdt. Ez utóbbi is igen korai, hiszen a 13. századi kolostorfal alatt volt található. Kiemelkedően fontos a temető keltezésében a D12-es szelvényben, a sekrestyétől délre feltárt 846-os sír, amelyben korai típusú S végű hajkarikákon kívül a csontváz bal lábánál állatcsontot (feltehetően ló csontot) találtunk. 8 sírban találtunk S végű hajkarikákat, a D7. szelvényben feltárt 715-ös sírban a hajkarikák mellett 10. század végre tehető, fonott-sodrott gyűrűk is voltak. Az F7-es szelvényben fekvő 766-os sír egy gyermek sírja, koponyájának szájában útravalóul adott ezüstpénzt találtunk. 12 olyan korai - 11-12. századi - sírt találtunk, amelyekre ráépült a 13. században a kolostor nyugati, illetve déli fala. További 33 sírt határoztunk meg helyzete: a sír tájolása, sírmélység, stb. alapján Árpád-korinak. Ezek részei voltak a kora Árpád-kori ún. „soros-temetőnek", azaz szabályosan sorokba rendezve feküdtek. Ilyen rendszert az ásatási terület nyugati és keleti részén egyaránt megfigyelhettünk. A 2002. évi ásatás egyik legfontosabb tanulságát abban foglalhatjuk össze, hogy megerősítette a korábbi feltevésünket, miszerint a jáki templomdombon a 10. század végén