Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Ják, Szent György-templom. Az épület körül végzett ásatás (Valter Ilona - P. Hajmási Erika)

kezdődött a temetkezés, vagyis Ják falu elődje a 10. század végétől létezett a templomdombon. A sírok közül nem tudtuk elkülöníteni a 14. században eltemetetteket. Ez azzal is magyarázható, hogy ebben a korszakban mellékletet nem találhatunk a sírokban. Talán abban a 16 itt feltárt sírban találhatjuk e korszak embereit, mely síroknak eltemetési korát nem lehetett megállapítani. Mintegy 12 sírt keltezhetünk - a leletek alapján - a 15-16. századba. Ezek között van az F7-es szelvényben, a 748-as sírban fekvő nő, akit csecsemőjével együtt temettek el. A 773-as sír gyöngyös pártáját Edőcs Judit restaurátor felszedte és bevitte a szombathelyi Savaria Múzeumba. A B8-as szelvényben feltárt 783-as sírban fabetétes keresztet találtunk. Kiemelkedik e csoport sírjai közül az F7-es szelvényben feltárt 818-as sír, amely gyerek lány sírja. Őt a 16 század végén temethették el, útravalóul rátették édesanyja gyöngyös pártáját, amely teljesen épen megmaradt. A párta gránátkövekkel ékesített, virágokkal és tollakkal díszített. Ezek is jó állapotban megmaradtak. Az eltemetés módja megegyezik Apor Péter „Metamorphosis Transylvaniae" című, 1736-ban írt munkájának azon részével, ahol a fiatal lányok temetési módját leírja. A pártát díszeivel együtt felszedte és a Savaria Múzeumba vitte restaurálás céljából Kiss Ernő Csaba restaurátor. 12 sírt helyeztünk a 16-17. századba, míg 16-ot a 17. században eltemetettnek gondoltunk, a sírban talált leletanyag alapján. E sírokban találtunk olvasókat, kereszteket, medálokat, ereklyetartókat. Egy igen szép, művészi kivitelű Krisztus corpust találtunk a D7-es szelvényben fekvő 702-es sírban. 17-18. századi leletanyaggal keltezett 28 sír, 18. századi 17 sír. Ezekben is olvasó töredékeket, kereszteket, gyűrűket, gombokat, csizmapatkókat találtunk. Legkiemelkedőbb a C7-D7 szelvény tanúfala mellett feltárt 696-os sírban talált feszület, amely nem olvasóhoz tartozik, hanem mellkereszt. A kereszt alsó szára alatt egy csontból faragott koponya feküdt, utalással a Golgotára. Az E7-es szelvényben a kolostor nyugati szárnyának nyugati fala végig előkerült. A fal téglából és kőből vegyesen falazott. A helyiség északnyugati sarkán a fal kőből készült, habarcsba rakott, pillérszerű. A belső sarokban a járószinten 17-18. századra keltezhető, törött tányért találtunk, ami a fal elbontásának korához ad eligazítást. A szelvény többi részén agyagba, élére rakott téglákból készült, 13. századi kolostorfal alapot találtunk, a szelvény keleti szélén félig a tanúfalban. E falmaradvány alatt több korai sírt tártunk fel. A D7-es szelvényben végig követhetően, de rossz állapotban megmaradt a kolostor nyugati szárnyának agyagba rakott téglafala. Ez a fal itt is ráépült a korai „soros" temető sírjaira. A C7-es szelvényben is követhető a nyugati fal. Először agyagos törmelék formájában jelentkezett, de a szelvény keleti falánál - a keleti tanúfal alá nyúlóan - majdnem összefüggően megvolt a helyenként felsőcsatári kővel kevert 13. századi kolostorfal. E szelvényben egy 18. századi gödör beásását rögzítettük. Metszetrajzot készítettünk az E7, D7,C7 szelvények keleti faláról, ezen a metszeten jól látható a nyugati kolostorfal megmaradt magassága, és leolvasható az alapozás mélysége.