Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Vértesacsa, római katolikus templom (Bartos György)

Vértesacsa, római katolikus templom. A templom barokk sekrestyéje, gótikus, megmagasított szentélye és klasszicista oratóriuma kelet felől. Fotó: Bartos György, 2002. pálosok) nem csekély pénzt költött" a templomra. Ekkoriban épülhetett a sekrestye is, a homlokzatához állított kereszt évszáma 1783, míg lépcsőjének építési ideje a főoltáréval és a keresztelőkútéval egyezik meg. II. József rendelete a pálosokat sem kerülte el, így birtokaik - köztük Acsa is - a vallásalap birtokába jutottak. 1818- ban - a protestánsoktól visszavett régi templom helyén „az akkori uraság által 1780-ban épített" - elegáns épületként írták le, melynek falai erősek, bár a hajóé támaszték nélküliek, a régi templomból megmaradt szentélyé „támasztékosak". Orgonakarzata a torony alatt volt. „A torony kemény fából épült és bádoggal van fedve, magas nagy kereszttel". Belső festésről nem, csak a hét évvel előbbi renoválásról, a kékre festett szószékről és a két oltárról írtak, valamint a templom zsindelytetejének javításáról. 1819- től József nádor főherceg lett a birtokos valamint a templom kegyura is. 1829ben, majd 1833-ban is változatlan állapotokat, „szűk templom"-ot találtak, végül 1845ben az akkori utolsó vizitáció (1833) óta történt változásként írták le, hogy „József nádor a templomot oldaltérrel megnagyobbíttatta, a homlokzatot jóniai oszlopokkal ékesítette, s a chorust nagyobb ablakkal világíttatta meg. A falakat félöllel megmagasították, s erre új tetőt helyeztek". A templom köré támfalat is építettek. 1868-ban a főoltárt korhadtnak, cserélendőnek látták, ugyanúgy a szobrokat is, főként a szószék fölötti angyalokat. A főoltárt hosszú idő után, majd csak 1931-ben renoválta az Oberbauer cég. Közben 1911-ben a templom kibővítését tervezték Langmáhr József fehérvári építész terve szerint, de erre nem került sor. Ekkortájt restaurálhatta a szentélyboltozat freskóját Steffek Albin szombathelyi egyházművész. 1929-ben belső tatarozás történt, 1932-ben Einwachter József műegyetemi adjunktus terve szerint megnagyobbították a karzatot. 1933-ban vezették be a villanyt. 1938 elején a plébános külső tatarozást és tetőjavítást kérelmez Habsburg József főhercegtől, mert a beázás a szentély értékes freskóit veszélyezteti. Ezek restaurálásának költsége a levél szerint már összegyűlt. A külső tatarozásra még 1942-ben sem kapott támogatást az egyház, de a belső munkákra 1938. április l-jén szerződést kötöttek sipeki Bálás Attila és neje, Kosztolányi Margit festőművészekkel. A szerződésből és a levelezésből tudjuk, hogy ekkor „a szentély mennyezet-freskója teljesen megújult. Kár, hogy nem tudtuk megállapítani, ki volt a mestere a tökéletes művészre valló régi freskónak". „Megújulnak a sekrestye oldalán levő képek: Szent Pál remete, Boldog Özséb, szemben Szent Jeromos. Az oltár mögötti oszlopcsarnok több időpontban egymásra mázolt kon-